Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
29 mondotta, a csökkent büntethetőséggel. Ha azt, a kit elme- betegség miatt nem büntethetőnek mondottuk ki, tébolydába viszik, akkor nem azt akarom ezzel mondani, hogy az illetőre a tébolyda és a börtön egy és ugyanaz; a társadalomra nézve azonban tényleg egy és ugyanaz, a mennyiben a börtön úgy mint a tébolyda az illetőt elzárja, elvonja a társadalomtól, tehát megvédi a társadalmat. A csökkent beszámíthatóság kimondására tehát kimondatott a csökkent büntethetőség, azaz büntetni fogják az illetőt; de a különös az, hogy azt, a kiről azt mondtuk, hogy az ő szellemi képességei olyanok, hogy nem fele lős teljességgel azért, a mit tesz, könnjrebben fogják megbüntetni, rövidebb idő múlva ki fogják bocsájtani és rövidebb idő után ugyanazzal a szellemi qualitással ráeresztjük a társadalomra : tehát olyas valamit teszünk, a mi semmiképen sem áll a társadalom érdekében. De az illetőnek sem áll érdekében : mert az igy formulázott csökkent beszámíthatóság mellett a- rövidebb ideig tartott büntetése után kikerülvén, természetesen nem úgy kerül ki a börtönből, mint jobban beszámitható, mint szellemileg megerősödött ember; meid az ő szellemi qualitása nem változik vagy legalább is nem változik jobbra. Ezzel a rossz szellemi qualitással rövid idő múlva kiszabadulván újból is csak associabilis lesz; vagyis a társadalom ellen vét és minél többször bizonyítja be, hogy a társadalomba nem való, annál rövidebb büntetést kell okszerűen rá mérni, mert annál jobban bizonyítja, hogy beszámíthatósága csökkent. De miután nem elmebeteg, nem kerülhet elmegyógyintézetbe és így mint Mahomet koporsója egész életen keresztül libeg-lebeg és pedig a börtön és s társadalom között. Ezzel azt akarom demonstrálni és oda akarok eoncludálni, a mit Lukács kolléga úr is kifejtett, hogy az ilyen egyénekkel szemben a fennálló büntetési rendszer teljesen elhibázott. E bajnak a szanálása természetesen nem olyan egyszerű, mint gondoljuk. De bizonyítja mégis, hogy az orvos nem helyesen cselekszik, ha a csökkent beszámíthatóság fogalmának megvitatásába bocsátkozik; bízza azt a jogászra. Hogy a jogász nem tudja, mit csináljon vele, attól természetesen az orvos feje nem fáj. A jogász ellenben, ha látja, hogy az emberiségnek, a társadalomnak bizonyos elemei születésüktől fogva átöröklött tulajdonit
