Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
13 fogás szerint van, t. i. ott volna alatta, felette v. körülötte csak épen benne nem. Ezt még csak el lehetne viselni, ha Liszt valami mértéket tudna felállítani az antisocialis érzület mérlegelésére,1 erre azonban képtelen, sőt az antisocialis érzület nem is válik előbb felismerhetővé, mint a mikor már semmi hasznát nem veszszük: a büntetés végrehajtása után. De igénytelen felfogásom szerint a problémákkal, melyeket a criminologia - annak mindhárom ágát véve figyelembe ha nem is oldott még meg, de felvetett, a Liszt által értékesíthetni vélt eredmény épen nem arányos. Az éretlen gyümölcsökből kipréselt eszencia azonban nem is lehet kiadósabb. Úgy látszik igaza volt Seuffertnek, hogy a büntetőjog nagy forradalmi átalakulásának ideje még nem érkezett el s az elhamarkodott reform épen a jövő természetes fejlődésének ál- laná útját. De ez még csak egyik oldala annak az éremnek, melyet Liszt a büntetőtörvény reformjának arany valutájaként forgalomba hozni kíván. Másik oldala, melyet Heine Wolfgang német sociáldemokrata képviselő világított meg1 2 s melyre már az előző jegyzetben utaltam, az a ferde viszony, melybe a büntetés a társadalom védelmének és fentartásának egyéb eszközeivel jut. Mindenesetre sajátszerű, hogy ez ellentét épen Lisztnél található, kinek az alapfölfogásában a fő tétel, hogy 1 Erre az alapelvre vonatkozólag ugyanily eredményre jutott Wrede felolvasásom megtartása után megjelent czikkében (Eritis sieut Deus . . . «Die Kritik» 1902. ápr. 1. sz.), hol joggal veti Liszt szemére «Wo ist die Waage für die antesoziale Gesinnung, wo sind die Roentgen-Strahlen, sie zu erkennen, wo die Götter-Richter in dieser Welt?» A mig a biró a terhelt homlokán át agyába nem láthat, addig a bűnös érzület fel nem ismerhető. Eritis sicut Deus, scientes bonum et malum — kellene odakiáltani a bíráknak, ha ez nem volna pusztán gúny reájuk nézve. Arról most nem is szólok, hogy az érzület társa- dalomellenessége, ha ezt egyenértékűnek tekintjük az uralkodó társa- dalomelleniséggel, mennyiben igazságos mérték, hisz minden nagy tett, mely a társadalom reformjára tör, társadalomellenes, és vájjon nem társadalomellenes-e maga Liszt az ő radikalismusával ? V. ö. még Wach éles kritikáját: Die Kriminalistschulen und die Strafrechtsreform 1902. 13—18. 1. 2 Zur Reform des Strafrechts. Socialistisehe Monatshefte 1903. évf. jan. sz. 27. s köv. 13
