Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
14 a büntetés a bűntett elleni küzdelemnek nem egyedüli eszköze1 s liogy a büntetésnél hasonlíthatatlanul biztosabb eszköz a sociálpolitika. A társadalom védelme nem egyértelmű a fenálló társadalmi rend védelmével s ha Liszt azt állítja, hogy «nach seinem Unwert für die Gesellschaftsordnung d. h. für die Rechtsordnung ist das Verbrechen zu beurteilen»,1 2 3 úgy ezzel a politikai reformátorokat, a társadalom javításáért küzdőket súlyosabban Ítéli meg, mint a közönséges bűntetteseket, mert hisz ez utóbbiak singularis törvényszegései az uralkodó társadalom rendjét kevésbbé veszélyeztetik, mint a politikai törekvések. Erre vezet Liszt egyoldalú felfogása, mely félreismerj, hogy a társadalmi omnipotentia és a polgári szabadság közt van egy resultáns, mely az adott társadalom igazságérzetében8 nyer kifejezést, szem elől téveszti továbbá, hogy a polgártársak életének és szabadságának kímélete a társadalom védelmének magasabb rendű eszköze mint a büntetés, végül pedig, hogy vannak magasabb czélok is, mint a fennálló társadalmi rend védelme s épen e czélokkal ütközik össze a társadalom védelmét egyoldalúan hangsúlyozó büntetés.4 * * * A társadalomellenes cselekmények ez irányzatának intensitása csak akkor lehet a büntetőjog alapja, ha e cselekmények nemcsak az adott, de bármely társadalmi renddel összeférhetetlenek. Midőn tehát Liszt a társadalomellenes érzületet emeli a megalkotandó kódex vezéreszméjévé, nemcsak új bizonytalansággal helyettesíti a régi bizonytalanságot, melylyel a bekötött szemű istenasszony a bűncselekmény objectiv súlyának büntetésben egyenértékűt kereste, de egyben igazolná a politikai 1 így már a nemzetközi bűnt. egyesület eredeti alapszabályaiban (2. §. 3. p. Y. ö. Zeitschrift IX. 364.). A lissaboni 1897-iki alapszabályokból e § kimaradt ugyan, de tartalma az 1. §-ban feltalálható. 2 Verhandlungen stb. I. 283. 3 V. ö. még 10. és 18. old. 1. j. 4 Hogy a társadalom rendjének változtatási szabadsága a kultúra haladásával mindinkább nagyobbodik s hogy a szabad változtatás joga a társadalmi fejlettségnek mintegy mérő eszköze, arra nézve 1. Somló Bódog ép oly mélyreható, mint áttetsző fejtegetését. Állami beavatkozás és Individualismus ez. művében (Budapest, 1903. 173—174.). Liszt tehát e szempontból valósággal reactionarius irányzatot képvisel. lt
