Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Lukács Hugó: A korlátozott beszámíthatóságról [220., 1903]
14 lesznek a több fogalomból associált ú. n. elvont fogalmak. Említettük már, hogy fogalmaik nemcsak hiányosak, hanem azok száma is korlátolt. Ez is a figyelem hiányára vezethető vissza. Mert minél több tulajdonsága a fogalomnak jutott tudomásunkra, annál jobban tartjuk meg annak emlékképét. És valóban a tárgyalt elmebajra igen jellegzetes a feledé- kenység. Az elvont fogalmak azonban nemcsak az elmondottak miatt hiányosak, de nagyrészt azért, mert a betegek társító képessége kisfokú. A társítás nehézsége felismerhető akkor, ha a beteggel meg akarunk valamit értetni. Valamit megérteni annyit tesz, mint egy ismeretlen fogalmat ismert fogalmakkal társítani és másoktól megkülönböztetni. így pl. a mozgás sebességét csak az érti meg, a ki a befutott utat a befutás időtartamával tudja kapcsolatba hozni. E megértetés nehézsége ugyancsak jellegző az imbecillisre. Már most érthető, minél complicáltabb valamely fogalom, annál kevésbbé érti meg helyesen. A legnehezebben érthető lesz előtte tehát az ú. n. altruisticus érzelmek, a jog, igazság, vallás, szeretet, könyörü- let stb. fogalma, mert, hogy ezeket megértse, igen complicált társításra van szükség. Könnyen tévedésbe ejthet azonban az, és ezt a modern nevelés hozza magával, hogy t. i. az elmegyenge folytonosan hall épen ezekről a fogalmakról beszélni, és így emlékezetébe vésődnek a szavak, melyekkel rólok beszélni hallott. És így bekövetkezik az, és ez igen gyakori betegeinknél, hogy képes lesz egész morális katechismusunkat recitálni, a nélkül, hogy valójában értené azt, a mit mond. Általában, épen mert nehezére esik a társítás, igen hajlandó az imbicillis mások kész Ítéleteit kritika nélkül átvenni. Erre vezethető vissza, hogy az imbicillis igen könnyen befolyásolható, szeret másokat utánozni, és érthető, hogy beszéde hemzseg az ú. n. közhelyekkel. Az altruisticus érzelmek azonban nemcsak ettől függenek. Függenek nagy fokban az érzelmi kitevő normális voltától. A gyermekben pl. az anya látása, beczézése, hangja kellemes hangulatot kelt és már azért is vonzódni fog hozzá. Az imbecillisnél ez a kellemesen hangolás hiányzik. Más szóval, az imbecillis ezek iránt közönyös. Egyelőre mellőzük azon eseteket, a hol az érzéshangulat kórosan változott. 106
