Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
8“2 zegek az esküdtek alaplajstromát miképen állítsák össze. Ezen alaplajstromból azután a törvény 15-—16. §-ai szerint maga a törvényszéki elnök egy bíróval és a hozzá kirendelt három bizalmi férfiúval együtt választja ki azokat, a kiket az esküdti hivatás teljesítésére legalkalmasabbnak és legméltóbbnak tart. Budapesten az esküdtek alaplajstroma körülbelül 10.000 vagy még több tagból áll. Ebből állítja össze ezen bizottság a 600 tagból álló főlajstromot és 200 tagból álló helyettes lajstromot, a melyből azután a szolgálattevő esküdtek eyclusok szerint kisorsoltatnak. Képzelhető-e, t. teljes-ülés, hogy Budapesten ezen 10.000 vagy még több tagból álló alaplajstromból ne lehetne egy sokkal jobb, sokkal tökéletesebben funetionáló főlajstromot összeállítani, mint a hogy ez a gyakorlatban eddig történt? Erre nézve volt alkalmam a gyakorlati téren működő számos kiváló szakférfiú panaszát hallanom, de mindenki maga is meggyőződhetik róla, ha csak egy futó betekintést vet a jegyzékbe. Böviden csak néhány statisztikai adatot bátorkodom felsorolni. A főlajstromba 100 háztulajdonos van felvéve ; tehát 600 esküdt között 100 olyan van, a kinek képesítése és foglalkozása nem egyéb, mint az, hogy «háztulajdonos». Én ezt a foglalkozást nem ismerhetem el elegendő és főképesítés gyanánt, a midőn Budapesten a szellemi foglalkozás terén működő ezer és ezer egyén van, a kik közül a rátermettség minden kellékét egyesítő esküdteket lehetne kiválogatni. Ügyvéd pl. ezen 600 esküdt között csak 38 fordul elő, tehát elenyésző csekély szám a házi urak tultengéséhez képest. Nincs és nem is lehet kifogásom senki ellen azért, mert háztulajdonos (Derültség), de azt, hogy valakinek foglalkozása és qualificatiója nem áll egyébből, mint a háziuraságból: az esküdtszéki tagságra elegendő és kizárólagos képesítésnek el nem ismerhetem. Bizonyára leghelyesebb lenne az egyes foglalkozási ágaknak aránylagos képviseletét keresztülvinni, de ha ezen elven rés üttetik, ez semmi esetre se történjék a szellemi foglalkozások rovására. Ettől a kérdéstől eltekintve, az esküdtek túlnyomó többségének idegen hangzású neve is mutatja, t. teljes-ülés, hogy az esküdtek nemzeti szempontból sincsenek jól összeválogatva. A főlajstrom 600 tagja között 330 ilyen név van és épen 8»
