Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
51 vájjon az igazságszolgáltatás érdekeivel összeegyeztethető-e az, hogy az az útmutatás, a mely a konkrét esetben mindig a vádlott javára vonatkozó intézkedésben vagy Ítéletben nyilatkozik meg, csak a vádlottaknak egy bizonyos kategóriájára nézve legyen érvényben: vájjon helyes-e az, hogy az egyik főtárgyalási teremben, a hol esküdtek ítélnek az ember élete elleni büntettek felett, a vádlott javára szolgáljon az ezen enyhe ítéletek formájában megnyilatkozó útmutatás, a másik teremben pedig, a hol nem esküdtek ítélnek, hanem a törvényszék fötárgyalási tanácsa a vagyoni büntettek felett; a mely másik tanácsteremben a törvénynek talán még nagyobb hiányai és szigorai vannak, pl. a Btk. 338. §.: ez az enyhítés, ez az útmutatás érvényre ne juthasson? Hiszen csak egy concrétpéldát akarok erre nézve felhozni. A Btk. 281. §-ában tudvalevőleg különböző bűncselekmények vannak összefoglalva. Az első az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés, a második jogtalan támadás folytán ugyanilyen módon elkövetett szándékos emberölés: az első pont az esküdtszék elé van utalva, a második a törvényszékek elé. Minthogy a gyakorlat folytán bebizonyosodott, hogy azokat, a kik szándékos emberölés miatt kerültek az esküdtek elé - legalább Budapesten úgy volt — a legtöbb esetben valahányszor ilyen erős felindulásban való elkövetésre vonatkozó tények a tárgyalás során beigazoltattak, az esküdtek felmentették, mert nem tudták biztosan, hogy határozatuknak, ha nem felmentő verdictet hoznak, milyen büntetés lesz a következménye : most a királyi ügyészség új praxist kezd folytatni és már magát a vádat arra alapítja, hogy a 281. §. 2. pontja fenforog, tehát a vád már úgy szól, hogy jogtalan támadás folytán erős felindulásban ölte meg az illetőt, mert akkor nem az esküdtek elé kerül, hanem a törvényszék elé és ott azután el is ítélik; büntetést szabnak ki. A vádlottnak tehát az az érdeke, hogy az ügyész ne legyen enyhe : hogy az ügyész vádját szigorúan emelje, mert akkor a vádlott jobban jár. Ha maga az ügyész enyhébb álláspontra helyezkedik: ez a vádlottra nézve rosszabb. Ilyen anomáliákra vezet ez a bifurcátió, a melyet nemcsak a Btk. egyes fejezeteire nézve, hanem egyes szakaszokon belül is keresztülvittek. Bn tehát az esküdtszék hiányosságát ebben a tekintetben abban látom, hogy igen szűk4* 51
