Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
küdtekre rótta, a felelősséget azon tény tekintetében, hogy a halálbüntetések intézménye újra kisért. En az esküdteket e miatt nem okolhatom. О azt mondotta, hogy ha megkívántuk az esküdtszéket, ha esküdtek működnek és ha ezeknek barátai vagyunk: akkor nyugodjunk meg ezeknek Ítélkezésében is: «vox populi vox dei.» Ezt mondotta Weisz Ödön t. barátom. Weisz Ödön: Igaz ! Várkonyi Oszkár : De kérdem igen t. barátomat, hogy vájjon az esküdteknek verdictjében a halálbüntetés bennfoglal- tatik-e akkor, a midőn gyilkosságot állapítanak meg; nincsen-e meg a lehetősége annak, hogy az az ítélő bíróság, a mely a verdict alapján azután a büntetést kiszabja, a 91. §-t tényleg alkalmazza ? Weisz Ödön: A törvény szerint nincs! Várkonyi Oszkár: Dehogy nem: az első bíróságnak van joga. (Mozgás.) A Curiának nincs joga rá, de az első bíróság akkor, a midőn a verdict alapján az a tény fekszik előtte, hogy egy embert előre megfontolt szándékkal megöltek, akkor választhat azon bárom büntetési tétel között, a melyeket a tábla- biró úr felemlített: halál, életfogytiglani vagy 15 évi fegyház. Tehát nem az esküdtekben van a hiba, hanem a törvényszékben, az első bíróságban, az emberekben és abban, a mit a t. előadó tanár úr is kifejtett, hogy a semmiségi okok közé kifejezetten a 91. §-ra alapított semmiségi ok fel nem vétetett. (Úgy van!) A mi az esküdtszéki intézmény értékét illeti, — és ez az igen t. táblai biró úr által felvetett második kérdés volt — e tekintetben azt hiszem, hogy ezt a kérdést más szempontból is meg kell vizsgálnunk. Az eladó tanár úr igen helyesen mutatott rá arra, hogy abban a tényben, hogy enyhe Ítéletek hozatnak : hogy az esküdtszék az enyhe felfogás felé, a felmentések felé hajlik, ő az esküdtszéknek azt az intentióját látja kifejezve, hogy a törvénynek egynémely tételes intézkedéseivel az esküdtek mint népbirák nincsenek megelégedve és ebben ő bizonyos útmutatást látott arra vonatkozólag is, hogy a törvénynek hol vannak oly hibái, hiányai, túlszigorai, a melyeket envhíteni, mádosítani kell. Ez helves, de azt kérdem én. honv 50 50
