Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
46 kai több garantiát találok a tizenkét polgárnak verdictjében, (Helyeslés) az elfogulatlan az eleven életet reprezentáló, semmiféle perjogi prsejudiciumok által nem befolyásolt polgár verdictjében. Hozzáteszem, sokkal több megyugtatást kiváltképen akkor, a midőn ezen intézmény fungálása ellen más és nagyobb gravamen nem hozható fel, legalább ez eddigi tanúságok szerint nem, mint az, hogy ismétlem, a humanismus, vagy mondjuk a philantrophiát tekinti vezérelvül vagy túlhajtja azt. (Elénk éljenzés és taps.) Dr. Várkonyi Oszkár: T. teljes ülés! A múlt szombaton megindult és ma folytatott vita az új bűnvádi eljárásnak a gyakorlatban való beválása kérdését főleg egy szempontból méltatta: abból a szempontból, hogy magának a törvénynek intézkedései mennyiben helyesek, mennyire bizonyultak olyanoknak, hogy azokat fenn kell tartani vagy olyanoknak, hogy módosítani kell. Én ezen szempontot azzal a másik szemponttal akarom kiegészíteni, a mely mindig nagyfontosságú akkor, a midőn egy új törvény beválásának kérdését elbíráljuk, hogy t. i. vájjon azon hibák és azon súrlódások, a melyek valamely törvény gyermekkorában okvetlenül felmerülnek mindig és felmerültek most is, benne rejlenek-e a törvényben; a törvény következményei-e, vagy pedig azoknak az embereknek, azoknak a közegeknek a mulasztásai, tévedései, a kik a törvényt alkalmazzák, az életbe átviszik ? Mielőtt a t. előadó tanár úr előadására ebből a szempontból reflektálnék, foglalkozni akarok azzal a két kérdéssel, a melyeket az előttem szólott t. tagtárs úr most felvetett és a melyek tényleg az egész vita folyamán az egész tárgy keretében a leglényegesebbeknek mutatkoztak. Az egyik a halál- büntetés kérdése. Az az egy tény bizonyos, a melyre a t. előadó tanár úr is rámutatott, hogy egy bizonyos időbeli találkozás mutatkozik azon két körülmény között: a között t. i. hogy 46
