Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
semmiségi panasz elbirálásánál a BP. 385. §. 2. pontot. Ha t. i. azt látja a Curia, hogy a kiszabott büntetési tétel rossz, vagy hogy a büntetés túlmagas, alkalmazza a BP. 385. §. 2. pontját. Mondja ki azt: nincs megtartva a törvény és ha lehetséges — hiszen ezen kérdés mindig in concreto bírálandó el — alkalmazza az enyhébb büntetési nemet és büntetési tételt. így vagyunk a szakbirósággal is. Ha a Curia az ítéletnek büntetést kimérő részét a 92. §. alkalmazása, vagy nem alkalmazása miatt a BP. 385. §. 3. pontja alapján nem semmisítheti meg, azt az alapon, hogy a felebbezési forum a B. T. K. 89., 90. vagy 91. §-ait be nem tartotta, megsemmisíteni nem akarja — bár ennek ellenkezőjére is van egy-két eset —jóllehet, hogy azt a BP. 385. §. 2. pontja alapján nemcsak megsemmisíthetné, de megsemmisíteni kötelessége is volna. Azt is méltóztatott mondani a t. előadó urnák, hogy az esküdtszékeknél a kérdések feltevésének technikája is sok kívánnivalót hagy hátra. Erre nézve azt mondom, hogy ha választanom kellene a között, a mi ma létezik és a között, a minek előnyeit a t. előadó úr volt kegyes tolmácsolni: akkor daczára annak, hogy én is sokszor érzem a kérdések feltevésének hiányait, mégis csak a mostanit tartanám meg. Mert annak az elnöknek és általában a bíróságot vezető szaktanácsnak meg van a joga, sőt kötelessége a törvényszerű befolyást gyakorolni, többre azonban sem joga, sem kötelessége. És én volnék az első, a ki még, ha ez nem így volna is, az ide vonatkozó intézkedésnek olyan magyarázását proponálnám, hogy annak az elnöknek több befolyása, mint a mennyivel az ma amúgy is bir, ne is legyen. Mert az az accusatorius elv, a melyet fenn akarunk tartani, okvetlenül megköveteli, hogy a vád kérdése az esküdtekhez minden körülmények között intéztessék. Ennélfogva azután, mivel ott a főtárgyaláson valóságos küzdelem folyik a vád és a védelem között, nagyon természetes, hogy magunknak t. i. a védelemnek is vindikáljuk azt a jogot, hogy azt a kérdést mi is a magunk szája ize szerint szerkeszthessük meg. Az accusatorius elv kívánja, hogy az ügyésznek meg legyen a joga a kérdések feltevésére, maga a törvény, annak liberalitása, úgy annak szakaszai is egyenesen feljogosítanak 20 20
