Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Halász Sándor: A cheque törvényes szabályozása [213., 1903]
36 sal régebben érintkeznek, tisztában vannak a bizalom azon mértéke iránt, melylyel egymással szemben viseltethetnek. Igazat kell adnunk Courcell Seneuilnek, a ki szerint a cheque a legártatlanabb hitelpapír, melylyel visszaélés e papír gyors esedékességénél és használati módjánál fogva meghitt üzlettársak közt alig fordulhat elő. Fölösleges a büntetés azért, mert a fedezetlen cheque intézményét maga a forgalom és ennek szokásai küszöbölik ki, s irreális kibocsátó üzleti hitelét csakhamar elveszti. A postatakarékpénztár üzleti szabályzatának egy pontja határozottan úgy rendelkezik, hogy az intézetnek jogában áll az oly számlatulajdonost, ki ismételten fedezetét túlhaladó chequet bocsátott ki, a forgalomból kizárni. Hasonló rendelkezést tartalmaz az osztrák-magyar bank szabályzata. Czéltalan a büntetés azért, mert azt, a ki rosszhiszeműn jár el chequeje kibocsátásánál, a büntetési sanctio alig riasztja vissza, s a ki a fedezeti tőkéért helyt nem áll, azon nehéz lesz a bírságot is megvenni. Czéltalan azért is, mert ha a cheque valódi természetének megfelelően akarnánk eljárni, úgy természetes követelményül kellene fölállítani, hogy a fedezetnek már a kibocsátáskor kell meglenni. A franczia és svájczi törvények ezt határozottan rendelik, ugyanezt az elvet hirdeti, mint kimutattuk, a német javaslat is. Már most adott viszonyok között a kibocsátó a kibocsátás idejében tényleg meglevő fedezetről a bemutatás előtt is akként intézkedhetik, hogy az utalványos kielégítést ne találjon, ennélfogva ily esetekben a büntető sanctio amúgy is hatálytalan. Tényleg a franczia jogfelfogás azon általános büntetőjogi elvből kiindulva, hogy nulla párna sine lege, azt vallja, hogy a büntető határozat kitérjesztőleg nem interpretálható, s a törvény szerint csakis a kibocsátáskor nem fedezett cheque kibocsátója büntethető. Nem is szólunk arról, hogy az a tény, mely szerint a fedezet a kibocsátáskor nem volt meg, csakis az utalványozott által lenne bizonyítható, a kinek discretiója ez irányban alig fogja a kellő támpontot az elbírálásra szolgáltatni, végre mi sem könnyebb, mint bizonyos könyvelési manipulácziók által a fedezetnek a kibocsátáskor való fenforgása iránt megtéveszteni. 166
