Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Halász Sándor: A cheque törvényes szabályozása [213., 1903]
33 sán nem esik csorba, még ha külön büntető rendszabályokat a eheque-törvény nem is tartalmaz. A retorsió hivei ugyan erre azt válaszolják, hogy Angliában jobbak az üzleti erkölcsök. Nos, az angol viszonyok ismerői tudják, hogy ott naponta fordulnak elő esetek, a midőn egy-egy gentleman oly chequet intéz bankárjára, mely kellően fedezve nincsen — s elvileg fedezetlen és kellőn nem fedezett chequek közt különbség alig tehető — ekkor azonban a bankár vagy visszautasítja, vagy pedig beváltja a chequet s levelet ír ügyfelének, melyben fölkéri, hogy hasonló esetektől jövőben tartózkodjék; senkinek sem jut eszébe, hogy a büntető biró közreműködését vegye igénybe. Az első állam, a hol a büntetési sanctio gondolata fölmerült, Francziaország volt. A franczia kormány 1865-ben a következő rendelkezést hozta javaslatba: «L’emission d’un cheque sans provision préalable et le retrait de la provision apres la délivrance du cheque, sont punis en cas de mauvaise foi, des peines pronon- cées par l’art. 405 du Code pénal sauf l’application, s’il у a lieu, de l’art. 463 du mérne Code. — E rendelkezés bevallott czélja volt, hogy a cheque-birtokosnak garantiát nyújtson a cheque beváltásáért; hogy a bizalmat a közönségben föl- ébreszsze s így magát a cheque-forgalmat élénkítse. A törvény- hozás kiküldött bizottsága azonban ezt a szakaszt káros hatásúnak jelentette ki s hangsúlyozta, hogy a chequenek fedezet nélküli kibocsátása tévedésen alapulhat, a kibocsátó tehát ki van téve annak a veszélynek, hogy még ha «mauvaise fői» nem is forog fenn, kihallgatásoknak vettetik alá, a mi által érzékenyen szenved kereskedői becsülete, ennélfogva a javasolt rendelkezés egyáltalán nem foga cheque-forgalom terjesztéséhez hozzájárulni. Egy szónok kiemelte, hogy ily büntető fenyegetés egyáltalában fölösleges, mert a mennyiben a cheque kibocsátásával kapcsolatban valamely csalárd üzelem lesz bebizonyítható, ez magától érthetőleg a Code penal 405. §-a alá esik. A törvény tehát a büntetés ajánlott nemét elejtette, s a cheque-birtokos érdekei helyett jobbnak látta csupán a fiscalis érdekekre lenni tekintettel, mert a bélyegkedvezményt csakis azon papíroknak adja meg, melyek a cheque jellegével bírnak, vagyis «provision préalable» alapján bocsáttattak ki. 3 163
