Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
15 A mi a t. előadó úrnak a lormalistikus kezelésre vonatkozó észrevételét illeti, én azt a semmiségi panasz természetében és magának a Curiának, mint semmitőszéknek a megconstruálásá- ban találom indokoltnak. Ha ugyanis az lett volna a törvényhozás czélja, hogy egy harmadik fórumot állítson fel, akkor feleb- bezési' forum gyanánt szerepelhetne a Curia is, és akkor helyén lettek volna mindazok, a mik e tekintetben az ellen felhozattak. De azon perczben, a midőn eldőlt az a kérdés, hogy semmitő- szék legyen-e a Curia, vagy pedig felebbezési forum: el lett döntve azon kérdés is, hogy vájjon a felebbezés több legyen-e mint semmiségi panasz, vagy épen csak annyi. A semmiségi panasznak nincs meg az a hatása, és nem is lehet attól azt a hatást követelni, a melyet a felebbezéstől joggal vérhatunk. Vájjon jobb lett volna-e a harmadik forum meghagyása avagy sem ? erről a kérdésről ma már nem lehet beszélni. Lehet, hogy azon eredményre jutnánk, hogy jobb lett volna, főleg, ha azon eredményeket látjuk, a melyek abból eredtek, hogy a semmitőszék constitualtatott, azonban, de lege lata, erről többet beszélni nem lehet; most csak azt kell keresnünk, hogy a törvény úgy, a mint az ma van, helyesen alkalmaztatik e a semmiségi panaszok tekintetében. Es e tekintetben azt látjuk, hogy a semmiségi panasz azon szűk keretben, a melyben ennek helyet lehetett adni, a törvénynek azon strikt szövege mellett, a melylyel az ma általa körülhatároltatott, máskép nem alkalmazható. Megengedem, hogy különösen kezdetben, a midőn először alkalmazták a semmiségi panaszokat, a Curia, mint minden újabb intézménynyel szemben, azokkal szemben is bizonyos vacillálást tanúsított és inkább arra tendált, hogy szükebbre szabja az azok által biztosított gyógyeljárás keretét, mint a mennyire az szükséges lett volna. így láttuk ezt különösen akkor, a midőn a Curia követelte, hogy az alaki semmiségi okok bejelentését ismételni kell az ítélet meghozatala után. — Magam voltam az, a ki ezt meg is irtani. — Eámu tattam arra, hogy ez nem lehetett a törvénynek intentiója: rámutattam arra, hogy azon magyarázat, a mely e tekintetben elfogadtatott, téves volt, legalább szerény nézetem szerint, — kimutattam azt, vagy legalább törekedtem kimutatni, - hogy semmiképen sem lehetett a BP. 427. §-át 15
