Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Az új bűnvádi perrendtartás a gyakorlatban. A Magyar Jogászegyletben 1902. deczember 13-tól 1903. január 17-ig folytatott vita [211., 1903]
16 olyképen érteni, hogy «csakis az ítélet ellen lehetvén semmisegi panaszt emelni, minden az Ítélethozatala előtt bejelentett semmiségi panasz nem létezőnek tekintetik, ha az az ítélethozatal után fenn nem tartatik», hiszen a semmiségi panasz épen az ítéletre való tekintettel jelentetik be. Ez tehát téves. Mégis a dolog vége az volt, hogy daczára annak, hogy a Curia ezt a szigorú magyarázatot fogadta el, tényleg nem tett egyebet, mint hogy kényszerítette a különben a jogot tudni kötelezett védőket arra, hogy ezt másodszor is tegyék meg. Semmi más nem történt és különösen practikus hátrány abból egyáltalán nem származott. Én az utolsó két évben a magam részéről egyetlen egy esetet sem fedeztem fel -— talán szórványosan előfordultak, mert hiszen mindent nem ellenőrizhetünk, de ha fordult is elő, az bizony csak nagyon kevés lehetett, — úgy, hogy sem a 384. §. 9. pontbeli semmiségi oknak fenn nem tartása, sem az ilyetén semmiségi panaszoknak a Curia általi elvi figyelmen kívül hagyása semmiféle praktikus joghátrányt előidézni képes nem volt. A mi az anyagi semmiségi panaszokat illeti, erre nézve a t. előadó urnák igen fontos sérelmet méltóztatott felemlíteni, nevezetesen arra vonatkozólag, hogy a Curia azon kérdés tekintetében, hogy hogyan kell az anyagi semmiségi panaszokat bejelenteni, igen szigorú és a vonatkozó anyagi semmiségi panasz elfogadása tekintetében nagyon scrupulosus. Megvallom, ez első tekintetre tényleg így látszik; azonban a praxis ezt a dolgot is másképen mutatja. A praxis terén azt látjuk, hogy a semmiségi panasz e részben is, - azoknak kivételével, a kik egyáltalában nem értenek a joghoz, — rendesen jelentetik be és én azt hiszem, hogy sehol, de sehol az országban nincs ma már senki, a ki ne tudná, hogy a 385. §. 1. a) avagy b) avagy c) pontját mikor kell bejelenteni. Azon esetekben, a midőn a Curia a vádlottól követeli meg, hogy ő is tudja a bejelentésnek esetszerinti mikéntjét, ez a vádlottal szemben tényleg káros hatású; azonban ne méltóztassék elfelejteni. hogy nemcsak a Curiának vannak kötelességei a törvény kezelése tekintetében, hanem az alsóbb bíróságoknak is, és a vádlott nem annak iszsza meg a levet, hogy a Curia nem tette meg kötelességét, midőn a panaszt visszautasította, hanem íe
