Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)

Szladits Károly: Az egyesületi jogról tekintettel a polgári törvénykönyv tervezetére [212., 1903]

29 hogy az egyesület tetszése szerint választhat a jogképesség és annak hiánya közt. Ezt az okot csakugyan döntőnek is kellene elfogadni. Csakhogy ma és az általunk valószínűnek tartott jövőben in praxi ez nem így lesz, hanem az egyesületeket mindig kor­mányhatósági közreműködéssel való megalakulásra fogjuk kény­szeríteni és akkor avval a jogállapottal állunk majd szemben, hogy lesznek a társadalomban kormányhatóságilag elismert és kifelé egyesületekként működő szervezetek, a melyek azonban nem mind szükségkép jogi személyek, hanem a melyeknek jogi személyiségéről előbb az egyesületi könyv megtekintése utján kell meggyőződni. Nem hiszem, hogy ez a bifurcatio ilyen közjogi rendezés mellett gyakorlati szükségletnek felelne meg. Mert semmiképen sem szolgálhat a jogbiztonság előmozdítására olyan tétel, a melynél a közéletben egységként szereplő szervezetek kétféle magánjogi elbánás alá esnek. Azon indolentia mellett, a mely- lyel népünk a nyilvános jegyzékek iránt viseltetik, ez olyan bonyodalmakra vezethetne, a melyeket lehetőleg kerülnünk kell. A német polgári törvénykönyv szerint is fennáll ez a bifurcatio (bár enyhébb mértékben; mert a mely egyesület alapszabályaiban benne van az, hogy jogképességet akar sze­rezni, az kötelezve is van a beiktatásra, holott nálunk a beik­tatás ekkor is az igazgatóság tetszésére van bízva: Tervezet 22—23. §.). Ott ezt főleg avval indokolták, hogy a politikai, szocziálpolitikai és vallási egyleteket veszedelmes volna min­den esetben jogképességgel felruházni. A jogképesség az egye­sületek sikeres működésének egyik főemelője, melynek segé­lyével olyan erőkifejtésre képesek, a mely eleve meg sem mér­hető. Ezért tartották Németországban szükségesnek, hogy a kormány a különben megengedett politikai stb. egyleteket is megakadályozhassa abban, hogy magánjogi jogképességet sze­rezzenek. Nem hiszem, hogy ez az okmegállana vagy jelentőségében felérne a jogbizonytalanságnak azzal a fokával, a mely avval szükségképen egybe van kötve. Ha az egyesület veszélyes az államra, akadályozzuk meg alakulását, ha pedig magábanvéve nem veszélyes, akkor nem helyes, hogy magánjogi chicaneok­123

Next

/
Oldalképek
Tartalom