Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 26. kötet (211-218. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 26. (Budapest, 1903)
Szladits Károly: Az egyesületi jogról tekintettel a polgári törvénykönyv tervezetére [212., 1903]
21 II. Áttérve már most az egyesületi jognak de lege ferenda vizsgálatára, mindenekelőtt abba a kérdésbe ütközünk bele, a mely oly sokszor gördít nehézséget jogalkotásaink útjába, hogy t. i. mint állunk az egyesületi joggal a Magyarország és Horvát- és Szlavonországok közti közjogi viszony szempontjából ? (id. h. 145. s köv. 11.). A kérdés irodalmi felvetésének érdeme Ereky Istvánt illeti, a ki már említett értékes tanulmányában először foglalkozik vele. A kérdés alapja az 1868: XXX. tcz., a melynek 10. §-a szó szerint a következőket rendeli: «Az iparügy rendezésére nézve, a házaló kereskedést is ideértve, úgyszintén a nem közkereseti egyesületek ügyében, s az útlevélrendszert, az idegenek fölött gyakorlandó rendőrséget, az állampolgárságot és honosítást illetőleg közös ugyan a törvényhozás, de ezen tárgyakra nézve a végrehajtás Horvát-Szlavón és Dalmátországoknak tar- tatik fenn.» Ezen az alapon kell vizsgálnunk, milyen terjedelemben közös tehát a magyar állam egész területére nézve az egyesületi jog törvényhozási szabályozása. Ereky azzal a szemrehányással illeti a T. szerkesztőit, hogy közjogi botlást követtek el, mert a kiegyezési törvény figyelmen kívül hagyásával az egész egyesületi jogot a horvát autonómia körébe utalták. Ez a vád ilyen alakjában már magában véve a legnagyobb mértékben valószínűtlen. Mert abban a kiegyezési törvény alapján csak senki sem fog kételkedni, hogy a szoros értelemben vett egyesületi közjog vagyis az egyesületi rendészet a törvény értelmében mindenesetre közös Magyarország és Horvát-Szlavonországok közt. A mai jogállapot ugyan ennek is ellent mond, mert hiszen tudjuk, hogy a mi egyesületi közjogunk a belügyminisztérium gyakorlatán alapszik, a mely természeténél fogva sem lehet a társországokra nézve irányadó: a társországokban pedig még mindig az 1852. november 26-áról kelt császári nyílt parancsban foglalt egyleti törvény áll fenn, a melynek hézagos intézkedéseit a közigazgatási gyakorlat — magánúton nyert értesülésem szerint, — az 1867. évi osztrák egyesületi törvény analóg alkalmazása utján egészíti ki. Ez azonban csak azt bizonyítja, hogy 115
