Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Polner Ödön: A pragmatica sanctio és a házi törvények [208., 1902]
10 Az, hogy a 2. törvczikk äf. §-ában a descendentes is említve van a legitimus jelző nélkül, és azt megelőzőleg; és azután következik a «legitimus successores», nem zárja ki az általam is elfogadott közkeletű magyarázatot, mert az 5. §. előbb Károly, azután József, s végül Lipót descendenseiről, s azután ezen descendensek legitimus successorairól szól. Jászi azonban ez ellen az értelmezés ellen is állást foglal, pedig nézetem szerint ez az értelmezés a helyes. Jászi tagtársam az ellen az értelmezés ellen, hogy az eorundem successores a descendens-szel, s nem az ezt megelőző imperatorum et regummal van kapcsolatban, első sorban a nyelvtant hozza fel, azt mondván, hogy ebben a szerkezetben: «transferunt in Caroli, dein Josephi, denique Leo- poldi... Imperatorum et Eegum descendentes, Eorundemque legitimos... successores», ha a legitimos successores a des- cendensre és nem az imperatorum et regumra vonatkoznék,, a descendentesnek és legitimosnak a borúmmal kellene összekötve lenni, mert az eorundem az imperatorum et regumra mutat; úgy hogy szerinte a mondat értelme a következő: átviszik az utódlás jogát Károly, József és Lipót királyok leszár- mazóira, s ezen királyok jogszerinti utódaira; nem pedig ez: átviszik az utódlás jogát Károly, József és Lipót leszármazóira s ezen leszármazók további maradókaira. Hogy azonban Jászinak a honimra és az eorundemre alapított nyelvtani okoskodása nem áll meg, azt a következők mutatják. Az 1723:1. és 2. tcz. szövegezője Szluha Ferencz a már említett Genuina Informatióban kétszer is használja az eorundem szavat ott, a hol Jászi szerint a horumot kellett volna használni, a miből következik, hogy Szluha Ferencz a 2. tczikk 5. §-ában a des- cendentesre akarván rámutatni, nem találta szükségesnek a horumot. Ott ugyanis, a hol vázolván az 1713 április 19-iki nyilatkozat tartalmát előadja, hogy megállapíttatott, hogy a fiutódok kihalta esetén első sorban az akkor uralkodó király leányai, azután testvérének Józsefnek leányai, és végül Lipót leányai és azoknak mindkét nemű utódai örökölnek, azt következőleg fejezi ki: I-mo quidem Filiae Archi Ducissse pro- priffi, in quorum defectu ex Fratre Divo condam Josepho Neptes ac tandem ex Patre olim Glorioso Leopoldo sorores,. %
