Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Vargha Ferencz: Sociologia és büntetőjog [207., 1902]
I. A Jogászegylet Igazgatóválasztmánya Balogh Jenő tisztelt tagtárs úr indítványára elhatározta, hogy a büntetőjog segédtudományainak megvitatását napirendre tűzi s ennek folyományaként meg is állapította azokat a kérdéseket, melyeknek kifejtését szükségesnek tartja. Ezen elhatározást őszinte örömmel kell üdvözölni, mert aki a büntető-jogtudománynyal behatóbban foglalkozik, az tudja, hogy a büntetőjog — hogy úgy fejezzem ki magamat — a reformatio hajnalbasadását látja felderengeni. Az eszmék a tudomány laboratóriumában forrongásban vannak; hogy hová fog ez a processus vezetni, miben fog az kijegeczesedni, azt ma még senki sem tudja; bizonyos azonban, hogy —• a mint Zola a «Travail» czímű munkájában a régi hitre mondja — düledezik az évszázados meggyőződés temploma, melybe a hívők vakbuzgalommal jártak; s mihamar csak a romjai maradnak meg annak. A régi classicus iskolában való hit ingadozik immár. Az orthodoxok csapata mindig jobban в jobban apad; s a reformatio erős hullámcsapásai mindennap több követ rombolnak le abból a fellegvárból, melybe a classicus iskola hívei meghúzták magukat. Hovatovább közmeggyőződés lesz az, hogy a büntetőjogot deductiv módszer szerint kezelni nem lehet; s hovatovább kiélesedik az a tudat, hogy a büntetőjog s a jogtudomány egyéb ágazatai közt mérhetlen különbség van. Ez utóbbiak önállósággal bírnak; de a büntetőjog saját emberségéből meg nem él. A civilis jogban a segédtudományok alárendelt jelentőségűek. A büntetőjogban azok dominálnak. Ha átnézzük büntető törvénykönyvünket, meggyőződünk róla, hogy az vagy más tudományra támaszkodik, ha valamely 65 1*
