Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
szokásjog állapította meg nálunk a házi törvényben foglalt e kelléket, Szilágyi pedig nagyszabású constructiójában, a melylyel később részletesebben foglalkozunk, azt a tételt állítja föl, hogy az 1723-iki törvényhozók az archidux minősítést azon tudatban állapították meg, hogy azzal az akkor az osztrák házban érvényes egyenrangú házasságból való származást is megkívánják, így tehát ez magában az 1723-iki törvényben benne van, habár csak implicite. Mindezekkel szemben Kossuth Perencz és társai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az austrite archidux-féle kitétel nem minősítő jellegű; csak azt jelenti, hogy főherezegtől származó ivadék legyen, de magának főherezegnek lenni nem kell.* A mi az utolsó állítást illeti, ez kétségtelenül tarthatatlan. Hivatkoznak Salamonra, a ki e helyet úgy fordította, hogy «ausztriai főherczegi utódaira»,** s ezt aztán úgy értik, hogy fő- herczegek utódai, ivadékai. Salamon fordítása nem épen rossz; csak attól függ, hogy hogyan értelmezzük, épen mint a latin szövegnél. De úgy semmi esetre sem lehet érteni, hggy a főbercze- gek bárminő utódjai. Hiszen a vérbeli leszármazás már a descendentes szó által ki van fejezve, ilyen semmitmondó és fölösleges ismétlést még akkor sem lehetne a törvényhozónál föltéte- telezni, ha a kifejezés maga arra vallana; ámde a successor szó kétségtelenül mást jelent. De hogy a successiora csakis archidux hivatott, azt kétségtelenül bizonyítja az 1741:2 t.-cz. 6. §., a mely a szabad király választási jog feléledését biztosítja «... in Casu defectus untriuisque sexus Archi-Ducum Austri® ...» De a mily gyönge az, a mit a megtámadott értelmezés helyére akartak tenni, ép oly erős maga a támadás, súlyos az argumentum, melyet az ausztriai főherczegi minősítésnek közke* Kossuth Perencz beszéde: 1900 okt. 30. képviselőházi ülés és tiyöry Elek beszéde nov. 3. Napi. 213 1., a ki arra is utal, hogy az 1723: II. t.-cz. 9. §-ában hivatkozás van az 1687: 2. és 3. t.-czikkekre, a hol csak ex lumbis leszármazás kívántatik. Ámde ez alapon a törvénytelenek öröklési jogát is következtetni lehetne, eltekintve attól, hogy az a hivatkozás az alkotmánybiztosítókok miatt van ott, nem pedig a leszármazás bővebb megvilágítására, hisz ott az 1715: 3. is fölemlíttetik. L. Polonyit is, nov. 5. beszéd. Napi. 240. 1. ** Salamon A magy. kir. szék bet. és a pr. s. 174. 7 7
