Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
8 letü magyarázata ellen fölhoznak. Ez érv az öt leány kérdése. A pragmatica sanctio ugyanis másodsorban József leányágainak, harmadsorban Lipót leányágainak biztosítja a succcessiót. Lipótnak három, Józsefnek két leánya maradt. Lipót egyik leánya У. János portugall királyhoz ment nőül, József leányai a szász, illetőleg a bajor választófejedelemhez. Már most ezek leszármazói, a Károly-féle, jelenleg uralkodó ág kihalta esetére kétségtelenül öröklési joggal bírnának, pedig egyik sem ausztriai főherczeg ezek közül. Ezt a súlyos döntő ellenérvet nem képes megerőtleníteni Szilágyi Dezsőnek az az okoskodása, hogy abban a pillanatban, a mint a trónöröklés egy ily agnatus számára megnyílik, «abban a pillanatban válik Magyarország királyává, Ausztria császárává, mindezen méltóságokkal összekötött czímekbe, rangba, jogokba lép» . . . «Midőn például egy portugall herczeg idők folyamán Magyarország és Ausztria trónjára lép, eo ipso nemcsak császár és király lesz, főherczeg is lesz ... sőt az ő gyermekei is különös adományozás nélkül eo ipso a törvény erejénél fogva ... főherczegekés föherczegnők lesznek.»* Kétségtelenül ez mind igaz, de nem erőtleníti meg a fölhozott ellenérvet. Hiszen arról van szó, hogy minősítő kellék-e az, hogy főherczeg legyen ? Ha igen, akkor ezen főherczegi mivoltának nem lehet abból folyni, hogy itt királylyá, ott császárrá lett; vagy hogy akkor uno ictu főherczeg is lett. Akkor ez nem minősítő kellék már, az egy közönyös járuléka a királyság elfoglalásának, nem pedig annak előfeltétele. A közkeletű felfogás azt tanítja, hogy a törvényben meg van állapítva előfeltétel, minősítő kellék gyanánt, hogy a soron levő ausztrai főherczeg is legyen ; vagyis azt jelenti, hogy mindazon kellékekkel bírjon, melyek őt születésétől fogva ausztriai főherczeggé, az ausztriai ház tagjává tették. Ámde azt a portugall vagy bajor herczeget, a ki a Károly-féle ág kihaltával sorra kerülne és trónra is jutna, ma senki sem tartja osztrák főherczegnek, sem ő maga, sem más; ő nem archidux, s ha holnap kihalna a Károly-féle ág és így megnyílnék azon második ág számára az örökség, ő mégis örökös királylyá válnék, jóllehet tegnap nem volt austrine archidux; már pedig előfeltételnek csak nem lehet olyas valamit * Szilágyi Dezső beszéde az 1900 nov. 6. k. ülés. Napi. 270. 1. 8
