Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
javaslat nem így beszél. Több egyetemet — azt mondja — nem állíthatunk fel, mert nincs pénz; a decentralisatiót tehát azzal kívánja elérni, hogy az ifjúságot az akadémiák felé tereli. És a doktorátust kiterjeszteni? Ezt ajavaslat ismét nem teheti,mert hiszen, ha még több doktorátust kívánnak, akkor még több egyetem kell erre, minthogy pedig új egyetemet fel nem állíthat, tehát a doktorátust sem terjesztheti ki. Marad tehát csak az, hogy elveszi a doktorságot attól is, a kinek megvan, így azután ismét helyre áll az egyenlőség biró és ügyvéd között. T. teljes ülés! Ha valamely új javaslatról hellók, akkor nagyon sokat adok az első érzés benyomására, mielőtt azt az érvelés világításában tudatosan bonczolnám. Tehát nézzük csak ! Surrogálni az egyetemet akadémiák által? Jól van. De ha az akadémia csakugyan surrogálhatja az egyetemet; ha csakugyan annyit ér, mint az egyetem: miért nem bizzuk az akadémiára a doktorátus osztogatását is? Erre a válasz az : «Hja, az akadémiákra a doktorátust bízni nem lehet; erre az akadémia mégis gyönge». Tehát az első eredmény az, és ez a bökkenő, hogy a javaslat maga is úgy érzi, hogy az az akadémia mégis csak gyöngébb intézet, mint az egyetem, — méltóztassék ezt jól szem előtt tartani: a tanítást úgy kívánják decentralizálni, hogy azt a bevallottan gyengébb intézetekre bízzák. A másik jelszó: egyenlősíteni a minősítést ügyvéd és biró között. Jól van. De miért a kisebbik minősítés kiterjesztése által ? Hiszen eddig nem az volt a baj, hogy az ügyvéd nagyon sokat tadott, hanem inkább az, hogy a bírói testület némely része talán kevesebbet tudott, mint kellett volna. Ilyenformán pedig ez a megfordított útja-módja annak, a melyet választani kellene. Közelebbről nézve a dolgot hogy az egyenlő minősítésen kezdjem, — nemcsekéllem a kérdés fontosságát. Hiszen ha a régi mondás szerint: «Da mihi factum, daho tibi jus», akkor az, a ki a jogot szolgáltatja, .kell, hogy legalább úgy értsen hozzá, tehát azon iskolázáson és azon vizsgákon is menjen keresztül, mint az ügyvéd, a ki a jogot keresi. És móltóztatnak is rá emlékezni, hogy a mostani kultuszminiszter, a midőn az 1891 : XVII. t.-czikk javaslatának készítésébe befolyt, maga is ezen állásponton volt: a mondott törvény első javaslata még /i> 259
