Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
76 ki akarta terjeszteni a doktorátust a bírákra is. Megvallom, én ehhez a kívánsághoz nem ragaszkodom feltétlenül. Mert ne méltóztassék felejteni, hogy a kész ügyvéd nem áll ott, a hol a kész biró áll. A ki az ügyvédi vizsgát egyszer letette, az hogy úgy mondjam «szabad úszó», de a ki a praktikus bírói vizsgát letette, még azért továbbra is a kötélen marad. Hiszen a bírói személy nem a curiai bíróságon kezdi; ő kezdi a jegyzőségen és az ö felebbvalójának folytonos ellenőrzése és felülvizsgálata mellett teszi csak meg, ha megteszi, a maga útját. A ki az ügyvédi censurán átesett, az «kész ügyvéd». Mig az ügyvéd egyszerre legfölül áll, addig a bírói hivatalnok csak fokról-fokra tud előre menni a szerint, a mint ő képességének és rátermett ségének próbáit adja és a mint a gyakorlatban megedződik. Az ügyvéd hatásköre veszélyesebb is: ő egyszerre mondja ki fele képviseletében — hogy úgy mondjam - - az utolsó szót, mig a bíróra a Mephistopheles mondása áll: «Du musst es dreimal sagen» ; a mit a biró az első fokban kimond, annak elébb a második és harmadik fokban is ki kell mondatnia, csak akkor lesz belőle igazság. Ennyiben tehát mégsem egészen helyes az, hogy annak, a ki az ügyvédi vizsgát letette, és annak, a ki a bírói minősítő vizsgát letette, egyenlően kellene állnia; és az az anomalia, hogy az ügyvédtől a doktorságot követeljük, a bírótól pedig nem, ebben a világításban talán még sem olyan nagy, mint a milyennek első látszatra tetszik. A mi a túlzsúfoltság kérdését illeti, hát ez a baj csakugyan meg van. Csak azt nem engedhetem meg, hogy ha a budapesti egyetem taneredményével, — akár a tanítással, akár a tanárokkal, — a közvélemény nincs megelégedve, hogy azért, ha mindjárt jóakaratulag is, a túlzsufolásra vessenek. Bátran kimondom: ha állana a vád, hogy egyetemünk tanárai nem adnak elő úgy, a mint kellene; ha állana a vád, hogy nem dolgoznak irodalmilag úgy, a mint a közvélemény várhatja, és ha csakugyan hivatkoznék valaki arra — tudtommal még senki sem hivatkozott reá, — bogy a sok vizsgától nem dolgozhatik kellőképen: akkor ez el nem fogadható mentség volna. De, t. teljes-ülés ez a vád nem áll és erre a mentségre nincs is szükség. A mi különösen a budapesti egyetem tanárainak irodalmi működését illeti, csak egyet kívánok kiemelni. Tessék akárkinek »60
