Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
A jogi vizsgákról szóló vita (1902. május) [210., 1903]
állami segélyre szorulnak, a mely állami segélyezés révén az állam részére mindenesetre bizonyos jogokat kell fentartani, igen egyszerűen és igen jól lehetne megoldani a kérdést úgy, — a mint az a protestáns szellemnek is megfelelne, — hogy a positivumokat tartalmazó disciplinákra, illetőleg tanszékekre, a melyekben ama bizonyos szabad eszméknek kevésbbé kell érvényesülniük, miután azokra nézve positiv törvényeink vannak, a melyeken változtatni nem lehet, az állam a nyújtandó segély fejében nevezze ki azon illető tanárokat, a kik ezen positivumokat adják elő . .. Kováts Gyula : Helyes! Helyes ! Nagy Dezső: — a philosophiai történeti tárgyakra vonatkozólag pedig, a melyeknek előadásában bizonyos nemzeti szellemnek kell megnyilvánulnia és a melyeknek előadási iránya az állami nemzeti életre is kihathat, az a megállapodás történjék, hogy ezen kathedrákat a fentartó felekezet töltse be. így helyes szellemben meg volna oldható a kérdés és e mellett az illető tanintézetek felekezeti jellege is megóvatnék. Mert figyelemmel kell lennünk arra, hogy azok az intézetek megmaradjanak azoknak kezében, a hol igen jó helyen vannak, a hol semmiféle elkorcsosult és nemzetellenes államhatalom nem bánthatja őket. Ilyenformán Kováts ő méltóságának felfogása szerint is meg lehetne adni ezen intézeteknek is az államvizsgálati jogot. Azt hiszem, hogy a kérdés részletes megoldása tekintetében az elfogadható propositio, miután tudjuk, hogy ott, a hol az állam pl. felekezeti iskolákat, gymnasiumokat segít, ez rendszerint akként szokott történni, hogy az állam a segély mérvéhez képest megfelelő számú kathedrának betöltését, a maga jogának tartja fenn és ezáltal azon intézeteknek felekezeti jellegét absolutenem érinti. Áttérek most a kérdésnek egy másik oldalára. Nevezetesen fölemlíttetett itt a tanszabadság kérdése, a melyre okvetlenül reflektálnom kell. Tudjuk, hogy ez kétféle : van tanítási és tanulási szabadság. A tanítási szabadság nálunk az egyetemen nem mondható korlátlannak, mert képesítés kell hozzá s legtöbbnyire csak azok tanítnak, a kik tanárokká kineveztetnek. A magán63 2«
