Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)

Polner Ödön: A pragmatica sanctio és a házi törvények [208., 1902]

ю kösödést olykép akarták volna szabályozni, hogy az átmegy Károly, József és Lipót leányaira s azután ismét csak ezeknek fiutódaira, míg vannak, akkor alighanem a Hk. I. r. 17. cziiné- ben jelzett módon praeficiálták volna ezeket a leányokat (aliquae puellae) valóságos örökösökké és fiutódokká (in veros haeredes et successores masculinos), s akkor nem éltek volna az «utrius- que sexus» záradékkal, a melynek az előadottakból kitűnőleg meghatározott értelme volt, s a mely értelem ide igen jól be­illik, tekintve különösen az 1. tcz. 3. §-át. Ha így értelmezzük az 1723 : 2. tcz. 5. §-át, s egyáltalán nem tartom valószínűtlennek, hogy az akkori országgyűlés azt ily értelemben fogadta el, akkor az 1723 : 2. tcz. az utódlás rend­jében sokkal nagyobb elvi változást tett, mintha az országgyűlés ezt a rendelkezést a másik értelemben fogadta el. Mert jóformán szabályként tekinthetjük, hogy még az örökösödés behozatala előtt is, ha valamely dynastia kihalt fiágon, akkor a dynastiá- hoz leányágon rokon egyént választottak királynak, a kinek leszármazol azután az új dynastiát képezték. Ha 1723-ban csak azt mondták volna ki, hogy ezután az öröklés, a mely 1687 óta volt behozva, a fiág kihalta után a kihalt dynastiának vala­mely leányágában fog tovább folyni, nem hoztak volna be tulajdonkép valamely új elvet a magyar alkotmányba, mert az utódlás rendje eddig is az volt, hogy az utódlás csak a fiági leszármazókat illette előbb választás alapján, azután öröklés alapján, s hogy az utódlás a fiág kihaltával átment valamely leányágra választás alapján. Az addigi állapothoz képest 1723- ban csak annyiban történt volna változás, hogy valamely, illetve több leányágnak az utódlása most már az örökösödésre alapít- tatott volna. Az 1722/3. évi örökösödési rendezést azonban álta­lában sokkal nagyobb változást eszközlőnek találták akkor is, mint a milyen lett volna az, hogy az utódlás csak valamely leány­ágra szállíttatik át; s ezt a nagyobb változást csak abban lehet találni, hogy akkor a nők trónutódlását gondolták behozottnak, vagyis azt, hogy valamely ágban, akár fiú, akár leányágban, nemcsak férfiak örökösödnek addig, a mig vannak, a mint örökösödtek és választattak az előtt, hanem férfiak és nők egy­formán, vagyis ez utóbbiak akkor is, ha esetleg férfiak még vannak. 120

Next

/
Oldalképek
Tartalom