Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Jászi Viktor: A pragmatica sanctio és a házi törvények [206., 1902]
12 azt kívánta volna megállapítani, bogy törvényes házasságból származó leszármazó legyen, vagyis a törvényes házasságot akarta volna ide kifejezetten beiktatni, akkor a legitimus jelzőt egyszerűen a descendens elé teszi vala. Jellemző bizonyíték mellettem Szilágyinak egy tévedése. О 1900 nov. 12-ki beszédében azt mondja, midőn arról szól, hogy a törvénybeli kitételeket szakszerű értelemben kell venni, úgy a hogy a törvényhozó azt értette, lám: ii A törvényben csak az van mondva, hogy legitimus descendens, mégis mindenki tudja, mert csak így lehet, hogy törvényes házasságból származhatott.» A törvényben bizony nincs benne, hogy leg. desc., de Szilágyi is úgy tudta, hogy ezt így kell latinul kifejezni, s így a saját helyes tudása szerint citálta tévesen az ily értelműnek vélt szöveget. Különben példákat is láthatunk az egykorú stylus curia- lisra nézve. Azon diplomában, melyben Lipót és József Károly javára Spanyolországról lemondanak, (1703 szept. 12.) azt mondja Leopold ... «cesimus et assignavimus eidem Filio nostro secundo- genito Archiduci Carolo eiusque posteris ex legitimo matrimonio nascituris, non qualitercunque legitimatis aut legitimandis, universam Monarchiam Hispanicam . . .»* A pactum mutuae successionisban, a mely 1703-ban, tehát törvényünk előtt alig 20 évvel keletkezett, megállapíttatik a űág örökösödése így . . . successio marium sanguinis nostri per lineam masculinam ex legitimo matrimonio progenitorum, non legitimatorum . . .** Pár sorral alább . . . per lineam masculinam ex legitimo matrimonio prognati . . . Majd nyomban : Si vero, quod Deus avertat aut filius Noster Charissimus Kex Carolus Tertius sive liberis masculis ex legitimo matrimonio procreatis decessum esset, aut horum posteri masculi legitimi... stb. kihalnának, akkor az egész spanyol monarchia szálljon «ad Nos (t. i. Lipótra) Filiumque Nostrum Primogenitum ejusve superstites liberos et descendentes legitimos, non legitimates stb. Majd ... ita tamen, ut si legitimas foeminas ex filio Nostro Rege * G. Chr. Lünig Codex Germ. Dipl. 1732. I. 795. 1. ** L. A. Fournier: Zur Entstehungsgescb. der pr. Sauet. Hist. Zeitsclir. V. H. V. Sybel, Neue Folge II. Bd. 1877. 38 s. k. 1. 12
