Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 25. kötet (206-210. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 25. (Budapest, 1903)
Polner Ödön: A pragmatica sanctio és a házi törvények [208., 1902]
•okoknál fogva sem lehet a legitimos successores Archiduces Austriae szavakat úgy magyarázni, hogy azok az osztrák főherczegségben való utódokat jelentik. És pedig első sorban nem nyelvtani okoknál fogva. A nyelvtani szerkezetnek ugyanis, ha a törvény az osztrák főherczegségben való utódokat akarta volna kifejezni, következőnek kellene lenni: successores in Archiducatu Austriae, a milyen szerkezetben a hasonló gondolat ennek a törvénynek felírásában, bevezetésében, 4. §-ában, az 1. tcz. 3. §-ában, III. Károly hitlevelének bekezdésében kifejezve van, vagyis: successio in Sacra Kegni Hungáriáé Corona. Annak megjelöléséül, hogy valaminek utódja, a successor, successio szó az «in« névmutatót vonja maga után és így használták csakugyan az 1733. 1. 3. tcz.-ben máshol is. tehát ha az 5. §-ban az osztrák főherczegségben való utódlást akarták volna megjelölni, bizonyosan ezt a szerkezetet használták volna ott is. De e nyelvtani okoknál súlyosabbak is vannak, a melyek ellene mondanak a Jászi-féle értelmezésnek. Alig hihető, hogy a magyarok akkor csak az osztrák főherczegségben való utódnak akarták volna megadni a trónöröklést. Nem tehető fel ez a magyarokról, mert hisz nekik az állott érdekékben, hogy az uralkodónak mennél több birtoka és így mennél több hadiereje legyen, hogy azzal az országot a törökök ellen védelmezze. Ha ez így van, nem valószínű, hogy akkor az 17.33 : 3. tcz. csak az osztrák főherczegségben való utódokat jelölte volna meg a magyar trón örököseiként, hanem valószínű, hogy akkor egyúttal a többi országokban és tartományokban való utódlást is megemlíti. Igaz, hogy úgy is magyarázható az 1733. tcz., hogy az osztrák főherczegségben való utódlás mellett megkívánja a törvény, hogy az illető utód a többi országokat és tartományokat is elválaszthatatlanul és feloszthatatlanul birtokolja, csakhogy a 7. §. mondatszerkezete nem erre a gondolatmenetre vall. Ott ki van mondva előbb, hogy átviszik az öröklési jogot Károly, József, Lipót leszármazóira, mind két nemű osztrák fő- herczegekre; azután pedig, hogy átviszik ezt azon elsőszülöttségi rend szerint, a melyet az uralkodó többi örökös tartományaiban, melyek feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul együtt bir- toklandók, megállapított. A többi örökös tartományok feloszt15 mi
