Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)

Schächter Miksa: Az orvosi beavatkozás jogáról és az orvos felelősségéről [202., 1902]

13

értesült, hogy nem a tervbe vett műtét végeztetett, hanem egy sokkal nagyobb, az egész méh eltávolítása, még pedig azért, mert a műtét megkezdése előtt kiderült, hogy a méhben olyan daganatok vannak, melyek, ha valamikor növésnek indulnak, ugyancsak operálásra kerülnének. Ez esetben tehát a betegnek és orvos-férjének beleegyezése nélkül, tudta nélkül végeztek műtétet, mely, ha mint olyan sikerült és a beteg gyógyulásával végződött is, a szervezet egy fontos alkatrészének csonkításával járt, és mely akkor indokolva azért nem volt, mert sürgőssége nem forgott fenn. Mert ilyen méhdaganatok, fibromák, ha nagyon nőnek, igaz, hogy műtétre kerülnek, de gyakran, leggyakrabban éveken, évtizedeken át megvannak és így változatlanul megmaradva semmi bajt nem okoznak, vagy épen zsugorodnak és eltűnnek úgy, hogy az angol nőgyógyászok egyik legkiválóbbja, Priestley, ez előtt néhány évvel a legerélyesebben tiltakozott ezen túlnyomólag ártalmatlan daganatoknak korai és túlbuzgó operálása ellen. Kollegám, kit a tény első pillanatban teljesen consternált, de ki könnyen érthető okokból nejének csonkításából föltünést keltő, érdekes pörös ügyet csinálni nem akart, végül belenyugodott, saját kárán tapasztalva ekkép az orvosi beavatkozás jogának még csak jogászi vita tárgyát képező, de az orvosi köztudatban alig tisztázódott, mert indefiniált voltát.

És lehet-e azok után a miket mint a legújabb jogtudományi viták eredményét a fentiekben röviden vázolni bátorkodtam, lehet-e az orvosi beavatkozás jogát definiálni, lehet-e ezen jogot törvénybe foglalni? A XVIII. század egyik legkiválóbb franczia orvosáról Quesnay-ról, kinek egyik dédunokája a múlt években lezajlott nagy franczia affaire körül oly furcsa szerepet játszott, azt mondják, hogy midőn a trónörökös előtte arról panaszkodott, mily irtozatos sok dologgal jár az uralkodás, azt felelte, hogy ő azt nem hiszi, hogy az igazán olyan fáradságos volna. «Mit tenne ön, ha uralkodó volna» kérdi Quesnayt. «Semmit.» «És ki kormányozna?» «A törvényekre bíznám a kormányzást» mondá a nagy orvos. A saját foglalkozásában az okos férfiú máig is törvény és körülirt jog nélkül kellene, hogy kormányozzon.

91