Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Schächter Miksa: Az orvosi beavatkozás jogáról és az orvos felelősségéről [202., 1902]
14 Igaz, hogy Platónak az a tétele, mely szerint «ha az orvosnak betege a nélkül, hogy ő akarta volna, meghal, úgy a törvény szerint ment a bűntől» a közfelfogásban máig is elterjedt és uralkodó, de törvényes kifejezése ennek, sajátságos, hogy csak egy-egy, a legrégibb és a legújabb állam codificatiójában található. A legrégibb, a chinai, melynek büntető törvénye 297. szakaszában intézkedik az iránt, hogy a betegének halálát okozott orvos, ha csak tévedés forog fenn, az emberölés büntetésétől ment maradjon, de mindenkorra tiltassék el a gyakorlattól. A legfiatalabb állami codi- ficatiók egyike pedig az Ausztráliában fekvő Új-Zeelandé, mely 1893-ban készült büntető codexébe 69. §-nak azt vette be, hogy «Nem büntethető az, ki valakinek érdekében kellő gondossággal és ügyességgel, a körülmények és a beteg állapotának megfelelően észszerű műtétet végez.» Jellemző, hogy a legrégibb és a legújabb codificatio találkozik azon törekvésben, hogy az orvosi beavatkozás jogának törvényes corollariumot szerezzen. És mégis, mig egyrészről már a középkorban, a salernói orvosi iskola virágkorában Frigyes német császár már adott ki orvosi törvényt, és már ezen korban is voltak olyan intézkedések, hogy pl. nemes asszonynak vagy leánynak csak tanuk jelenlétében lehet eret vágni, mint az indokolás mondja: «quia difficillimum non est, ut in tali occasione ludibrium interdum non adhsereseat,» tehát még az orvosok esetleges pajliosságai ellen is védi a nemes hölgyeket, addig másrészről ez előtt egy évvel a párisi egészségügyi hatóság az Assistance publique orvosi tanácsa azt határozta el, hogy semmiféle törvényes intézkedés nem kell az orvos beavatkozásának megállapítására, hanem hogy az minden esetben a saját felelősségére járhat el. Csodálkozva hallják bizonyára Önök, hogy a mikor a jognak szabályozását fölöslegesnek tartják, mégis felelősség megállapításáról szólnak. Hisz ez valóban annak az igen jó megfigyelésen alapuló magyar népies mondásnak a bizonyítéka, hogy «a hasát düleszti ki, kinek melle nincsen». És mégis így van. Ha nem is lehetett formulázni és nem is sikerült még eddig törvénybe iktatni a jogot, melynek alap92
