Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)

Schächter Miksa: Az orvosi beavatkozás jogáról és az orvos felelősségéről [202., 1902]

14 Igaz, hogy Platónak az a tétele, mely szerint «ha az or­vosnak betege a nélkül, hogy ő akarta volna, meghal, úgy a törvény szerint ment a bűntől» a közfelfogásban máig is elterjedt és uralkodó, de törvényes kifejezése ennek, saját­ságos, hogy csak egy-egy, a legrégibb és a legújabb állam codificatiójában található. A legrégibb, a chinai, melynek büntető törvénye 297. szakaszában intézkedik az iránt, hogy a betegének halálát okozott orvos, ha csak tévedés forog fenn, az emberölés büntetésétől ment maradjon, de minden­korra tiltassék el a gyakorlattól. A legfiatalabb állami codi- ficatiók egyike pedig az Ausztráliában fekvő Új-Zeelandé, mely 1893-ban készült büntető codexébe 69. §-nak azt vette be, hogy «Nem büntethető az, ki valakinek érdekében kellő gondossággal és ügyességgel, a körülmények és a beteg álla­potának megfelelően észszerű műtétet végez.» Jellemző, hogy a legrégibb és a legújabb codificatio ta­lálkozik azon törekvésben, hogy az orvosi beavatkozás jogá­nak törvényes corollariumot szerezzen. És mégis, mig egy­részről már a középkorban, a salernói orvosi iskola virág­korában Frigyes német császár már adott ki orvosi törvényt, és már ezen korban is voltak olyan intézkedések, hogy pl. nemes asszonynak vagy leánynak csak tanuk jelenlétében lehet eret vágni, mint az indokolás mondja: «quia difficilli­mum non est, ut in tali occasione ludibrium interdum non adhsereseat,» tehát még az orvosok esetleges pajliosságai ellen is védi a nemes hölgyeket, addig másrészről ez előtt egy évvel a párisi egészségügyi hatóság az Assistance pub­lique orvosi tanácsa azt határozta el, hogy semmiféle tör­vényes intézkedés nem kell az orvos beavatkozásának meg­állapítására, hanem hogy az minden esetben a saját felelős­ségére járhat el. Csodálkozva hallják bizonyára Önök, hogy a mikor a jognak szabályozását fölöslegesnek tartják, mégis felelős­ség megállapításáról szólnak. Hisz ez valóban annak az igen jó megfigyelésen alapuló magyar népies mondásnak a bi­zonyítéka, hogy «a hasát düleszti ki, kinek melle nincsen». És mégis így van. Ha nem is lehetett formulázni és nem is sikerült még eddig törvénybe iktatni a jogot, melynek alap­92

Next

/
Oldalképek
Tartalom