Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
72 Azok a feltámadt Zrínyi-vitézek is bizony sok mindenfélét láttak, a mit negyedfélszáz évvel ezelőtt nagyon is lehetetlennek tartottak volna, nemcsak a cultura haladása, hanem a társadalmi felfogás szempontjából is a mit mi ma egészen természetesnek találunk, sőt olyannak, hogy az máskép nem is lenne elképzelhető. Hogy lehetetlen lenne ma az oly gyökeres változás, mint a milyent én képzelek, ma midőn folytonosan a mai társadalmi rendet, a mai jogrendet látjuk magunk előtt, a midőn azonos eszmekörben haladunk, a melyet az iskolában, a szülői házban, a társadalmi életben belénk oltottak —• ezt elismerem. De mél- tóztassék a gyermekeket kezdettől fogva úgy nevelni, hogy ne lássanak külömbséget törvénytelen és törvényes gyermekek között; méltóztassék a generátiókat abban a felfogásban nevelni, hogy mindenekelőtt a tisztességnek és az erkölcsnek kell eleget tenni, nem pedig a formális jogintézményeknek : akkor ez az új felfogás idővel annyira átmegy a köztudatba, hogy ez a megszégyenítő külömbség és viszont a rettegés ezen nagy külömb- ség megszüntetésétől, teljesen meg fog szűnni. Azt is értem, hogy ha egy ilyen idegen gyermek bekerül a családba, az eleinte bizony kissé furcsának fog tetszeni — végre a mostoha testvér bejutása is sokszor nagyon szomorú avagy, gyermekészszel gondolkodva, igen különös és furcsa lehet; de ha közelebbről vizsgáljuk ennek következményeit, azok még sem oly rettenetesek. A törvényes gyermekeknek végre is nem kell részleteket hallania annak az új gyermeknek a születéséről. Sok mindenfélét takargat sok szülő a kisebb gyermekek előtt és megtalálja a megfelelő kibúvót vagy magyarázatot — meg fogja találni szükség esetén a kibúvót az új gyermek érkezésének az igazolására is. A felnőtt gyermekeknél pedig én ismét az erkölcsi szempontra helyezem a fősúlyt. Az értelmes és érett gyermek igenis az apja vagy az anyja bűnösségén vagy hibáján tanúlja meg fontolóra venni cselekvésének consequentiáit és ismétlem, hogy ha ő úgy lesz nevelve, hogy az, miszerint törvénytelen gyermeke van szülői egyikének, ez nem a legnagyobb szégyen és bűn s hogy a társadalomban sokkal nagyobb bűnöket tudnak elfödni némi kis: jóakarattal vagy tettetett közönynyel : akkor lassanként ez az ellentét is ki fog egyenlítődni. 72
