Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
Dr. Márkus Dezső. T. teljes ülés! Nem tudom, hogy képes leszek-e most, a midőn harmadszor szólalok fel ugyanebben a kérdésben, még valami újat is felhozni és azért, ha véletlenül ismétlésre volnék kényszerülve, méltóztassék ezt megbocsájtani, mert lehetetlen, hogy azon felszólalás kapcsán, a melyet az imént a t. előadó úrtól hallottunk, egy-egy érvet, a melyet már bátor voltam elmondani, ha talán más alakban, más kapcsolatban is, itten újra fel ne hozzak. Azt mondja a t. előadó úr és ez előadásának úgyszólván vezető eszméje, — hogy ha a törvénytelen gyermekeken úgy segítünk, a mint azt én és az elébb Szakolczay Árpád t. kollégánk proponáltuk, akkor a törvénytelen gyermekeknek és a vadházasságoknak száma növekedni fog; továbbá, a házasság intézménye tökéletesen züllésnek fog indulni és végül, egy harmadik érve az volt, a melyet már a múltkor is hallottunk és a melyre már a múltkor is bátor voltam válaszolni, hogy a törvénytelen gyermekek sorsa nagy mértékben javulni és bizonyos törvényes gyermekek sorsa ugyanezen arányban rosszabbodni fog, miért is óvakodjunk attól, hogy a törvénytelen gyermekeken abban a mértékben és abban az alakban segítsünk, a mint azt én és velem többen szeretnők. Ez az érvelés, minden tetszetősége mellett, hasonló ahhoz az esethez, a melyet Sardou egynéhány évtizeddel ezelőtt sokat adott drámájában, «Az utolsó levélben» említ. Ez a dráma a harmínczas években játszik és egyik jelenetében egy legitimista báró, a ki az első kamarának volt tajga, azt hallja, hogy valamelyik ismerősének jószágigazgatója váltó- hamisítást követett el. Ekkor ő teljes meggyőződéssel jelenti ki, hogy «lám-lám, nem hiába küzdők én a kamarában az általános tankötelezettség ellen, mert ha ezt az embert nem kényszerítették volna arra, hogy írni és olvasni tanuljon, soha életében váltót 69