Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Sipőcz László: A törvénytelen gyermekek jogállásáról [201., 1902]
59 hét fogad el, a mennyit ő akar, t. i. még azzal sem vesződik, hogy magához vegye, hanem nevelteti magát a gyermeket, az anya irányában pedig semmiféle kötelezettségei nincsenek, mert annak akkor teheti ki a szűrét, a mikor neki tetszik, míg a törvényes feleségtől nem szabadúlhat oly könnyen a férj, sőt beleegyezése hiányában, ha nincs rá ok, egyáltalában nem. Mindenesetre volna tehát annak befolyása a házasságok kevesb- bítésére, ha a törvénytelen gyermek a törvényes gyermekkel egyenlősíttetnék, mert az az indító ok, a mely különben ráviszi az ilyen törvénytelen nemi egyesülésben élőket a házasságra, gyakran elesnék. Igaz ugyan, hogy azok, a kik valláserkölcsi szempontból súlyt helyeznek a házasságra, ennek daczára is meg fognák ezt kötni, de annyi bizonyos, hogy kevesbbíteni fogná azokat az eseteket és minél inkább lazítjuk a házasság iránti tiszteletet, mindenesetre annál kevesebben fogják azt a viszonyt felkeresni, miután az sokkal nagyobb teherrel van összekötve a férjre nézve, nemcsak a gyermek, hanem az anya irányában is és a legnagyobb teher az, hogy nem változtathat az állapoton büntetlenül akkor, a mikor neki tetszik. Különösen azon véleményének adott kifejezést, hogy a törvénytelen gyermeknek törvényesítés révén a családba való behozatala, vagyis a természetes apa részére szülői jogoknak adása nem veszélyeztetné a család békéjét. Én azt gondolom, hogy nagyon is veszélyezteti, mert képzelhetetlennek tartom azt, hogy egy apa olyanformán hozza be a családba természetes gyermekét, — még ha felesége esetleg bele is nyugodnék, - hogy a gyermekeinek úgy mutatná azt be, «ime a Julis szobalánynak gyermekét hozom nektek; ez most a ti testvéretek és a mama erről is úgy fog gondoskodni, mint rólatok.» Az ilyen dolognak nagy hatása van. A ki házasságra lép, annak nemcsak a felesége, hanem a gyermekei iránt is az a kötelessége, hogy legalább el ne árulja erkölcstelenségét előttük, hanem mindig erkölcsös példával járjon elől. Ha már megtörtént a baj, igyekezzék kellőleg kárpótolni azokat, a kiknek kárt okozott, de nem azoknak a rovására, a kiknek boldogságát, családi békéjét dúlná esetleg fel. — A mostoha gyermekre vonatkozó példa nem egészen találó ; hiszen az egészen más eset, mert akkor nincs ott az asszony és az mindenesetre egészen más 59
