Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
lembe vesszük, lígy azt hiszem, hogy daczára annak, hogy az osztrák törvény ebben az esetben megszorítja kissé a jegyzőkönyvelést, mégis helyesebb a mi javaslatunk álláspontja, hogy a járásbirósági eljárásban a biró csak vegyen fel a felek jelenlétében természetesen nagyon röviden — annyit, a mennyi az előadottak fixirozására szükséges. Felhozzák ugyan és nem minden alap nélkül, hogy ez az eljárást meghosszabbítja és hogy a jegyzőkönyv tollba mondásánál megjegyzéseket tesznek, és felvételénél a felek mintegy uj póttárgyalást inscenálnak, a mi a tárgyalás befejezését azután hátráltatja. De kérdem, nem jobb-e, ha a felek, a midőn észreveszik, hogy tényleg van valami félreértés vagy felvilágosítani való, ha észreveszik, hogy a biró félreértette őket, még ilyenkor a jegyzőkönyv felvételénél teszik meg megjegyzéseiket, mint hogyha ezeket a mgejegvzéseiket csak a felebbezésben adhatnák elő. Én tehát t. uraim abban, hogy a járásbirósági eljárásban mi eltérőleg a német perrendtartástól többet jegyzőkönyveltetünk, nem látok bajt. A törvényszéki eljárásban a jegyzőkönyvelésre nezve a mi javaslatunk közelebb áll ugyan a német perrendhez, mint az osztrákhoz, de itt sem követi egészen a német perrendet. Egyezik javaslatunk a német és az osztrák perrendtartással abban a felfogásban, hogy a törvényszéki eljárásban lehetőleg tehermentesíteni kell a bíróságot a jegyzőkönyveléstől és ha már a felek előadásainak konstatálása szükséges, tegyék ezt meg maguk a felek a jegyzőkönyvhöz csatolandó irattal. A jegyzö- könyvelés megszorításában mégsem megy el javaslatunk addig, mint a német perrendtartás. A német birodalmi perrend szerint a tényállításokat egyáltalában nem kell jegyzőkönyvbe venni, holott az osztrák szerint azokat a törvényszéki eljárásban is jegyzőkönyvbe kell venni. A mi javaslatunk szerint csak megvan engedve, •— tehát nincs sem előírva, sem megtiltva, — hogy az elnök a jelentőséggel biró kérelmeknek a beismerésnek és más kisebb terjedelmű nyilatkozatoknak jegyzőkönyvbe vételét elrendelheti. Az osztrák szabályozás itt nem helyes és keresztülvitele nehézségekkel jár. Megvalósítása Ausztriában csak úgy volt lehetséges, hogy a törvényszéki eljárásban igen gyakorolt jegyző- könyvvezetőket elkalmaztak. A gyakorlatban azután nagy súlyt helyeznek arra, hogy a jegyzőkönyvvezető is előzetesen ismerje 59 251
