Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
55 jes tartalmát az esetben, ha a peres felek megjelentek ugyan a szóbeli tárgyalásnál, de az előkészítő irat tartalmát nem adták elő szóbelileg ? Miért engedi a törvényjavaslat azt, hogy az Ítélet alapját az előkészítő irat csak akkor képezheti, ha az szóbelileg teljesen reprodukáltatott, holott a felek az előkészítő iratot azért adták be, mert azt óhajtották, hogy a per anyagát annak tartalma képezze. Ha a peres felek a szóbeli tárgyalásnál megjelennek és szóbelileg tárgyalnak, az nem feltételezhető, hogyha azt akarnák, hogy az előkészítő iratok tartalma figyelembe ne vétessék, hogy ezt világosan és határozottan ki nem jelentették volna.» Habár a tisztelt előadó úr ezt múlt heti felolvasásában ily világosan nem fejezte ki, azt hiszem, hogy ez ma is az ő álláspontja, ámbár mind könyvének, mind múlt heti előadásának egyes helyeiből azt is lehetne következtetni, hogy a tisztelt előadó úr csak azt kívánja, hogy a bíróság, ha azt veszi észre, hogy a fél eltért az írásbeli előkészítő iratoktól, arra figyelmeztesse. Ez tehát tisztán instructiv szabály volna, a melyhez semmiféle sanctió fűzve nincs és a mely kiegészítené a javaslat 229. §-át, a mely szerint az elnök úgyis gondoskodik a szükséges nyilatkozatok megtételéről. A tisztelt előadó úrnak előbb szó szerint idézett nyilatkozata azonban, a mely azt kiegésziti, jóval messzebb megy. A polgári perrendtartás javaslatának indokolása behatóan foglalkozik ezzel a kérdéssel és kifejti, hogy az iratokban foglaltaknak figyelembevétele a nélkül, hogy a fél azokat a szóbeli tárgyaláson szóval előadná, odavezetne, hogy a szóbeli tárgyalás jóformán elvesztené jelentőségét, és hogy abban az esetben, ha a szóbeli tárgyaláson a felek nem adnak egyebet elő, mint a mit az előkészítő iratokban már előadtak, a szóbeli tárgyalás ily szabályozás mellett teljesen fölösleges volna. Fontos czél- szerűségi oknak kellene tehát fenforognia, hogy ily rendelkezést veszélyessége daczára felvegyünk. A tisztelt előadó úr csak egy okot hozott fel az általa javasolt ily rendelkezés mellett; ily rendelkezéssel azt a veszélyt akarja kikerülni, hogy az ügyvéd esetleg elfelejt valamit az előkészítő iratból. Nézzük, hogy ez a veszély tényleg oly nagy-e és hogy ennek a veszélynek kikerülése megérdemli-e azt, hogy ily veszedelmes expedienshez forduljunk. Hát t. uraim, ha tényleg fenforogna az a veszély, hogy 247
