Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
A polgári perrendtartás javaslata. A Magyar Jogászegylet 1902. márczius és április hónapjaiban folytatott vita [205., 1902]
56 a felek vagy az ügyvédek a szóbeli tárgyaláson valamit elfeledhetnének, akkor ez a veszély még sokkal nagyobb volna a járás- birósági eljárásban, mint a törvényszéki eljárásban. A járás- birósági eljárásban előkészítő iratok nincsenek; ott a felek is eljárnak ; maga az eljárás is sokkal kevesebb alapossággal folyik le, mint a törvényszéki érdemleges tárgyalás, a melyet már a perfelvételi tárgyalás is bizonyos tekintetben előkészít. Ha tehát a t. előadó úr olyan nagyon tart tőle, hogy a felek valamit a szóbeli tárgyaláson elfeledhetnek, ebből az álláspontjából kiindulva oda kellene jutnia, hogy a jarásbirósági eljárásban is elő kellene készíteni a tárgyalást és a járásbirósági eljárásban is annak kellene döntőnek lennie, a mit a felek az iratokban előadtak. Már pedig azt hiszem, hogy az ily szabályozás ellen első sorban ő maga tiltakoznék. Ha pedig az a veszély, hogy a felek valamit el ne feledjenek, a járásbirósági eljárásban is alig érdemel fig3Telmet, az még kevésbbé érdemel figyelmet a törvény- széki eljárásban, a hol - minden egyébtől is eltekintve — az ügyvéd előtt ott fekszik a kész előkészítő irat, a melynek alapján ő mindig ellenőrizheti azt, hogy nem feledett-e el valamit; a hol a tárgyalást vezető elnök az előkészítő irat alapján szintén jobban ügyelhet arra, hogy a tárgyalás kimerítő legyen — és erre súlyt helyezek, mert a perrendtartási javaslat 229. §-a szerint igenis ügyelnie kell erre, — és a hol az ügyvédnek más eszköz is áll rendelkezésére a czélbóf, hogy konstatálja azt, hogy feledés az ö részéről fenn nem forog. Ilyenek pl. hogy a szóbeli tárgyaláson kérelmére konstatálni kell azt, hogy ő szóbeli előadásában az ő előkészítő iratoktól el nem tért ; ilyen az, hogy, ha ő az előkészítő iratoktól el akarna terni, ezt az eltérést az iratokhoz csatolandó irattal konstatálhatja. Ha tehát mindezeket összefoglaljuk, úgy azt hiszem, hogy alig lehetséges s alig fordulhat elő eset arra, hogy az ügyvéd valamit a tárgyaláson elfeledjen. És itt eltekintek attól, hogy az ügyvédnek esetleges feledékenysége valami nagy hátránynyal úgy sem jár, mert hiszen a felebbezési eljárás során az összes mulasztottakat pótolni lehet, azt pedig csak nem akarjuk feltenni, hogy a felebbezési eljárásban is megfeledkezik arról a ténykörülményről, a melyről már előzőleg az elsőbiróság előtt megfeledkezett. Ettől az egytől — a feledókenység veszélyétől — 24S
