Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
50 tüntetik fel ezt a magyar népet, — a melyet épen a lelki búvárok, tudósok és irók épen úgy, mint minden a néppel érintkező polgár józannak, helyes igazságérzettel bírónak és különösen a jogéletre vonatkozó gondolkozásában kitűnőnek ismernek, - mint a többi nemzetekkel szemben alárendelt szellemi képességekkel biró nemzetet. Innen van, hogy azok is olyan ellenmondásokba keverednek, mint ma a t. előadó úr, a ki mint hallani méltóztattak, a föltételes elítélés intézményének bírálatát azon kezdte, hogy felsorolta, hogy Magyarországon mi mindent utánoznak. Először is azt állítja, hogy mi nagyon rohamosan akarunk haladni. Nos, hát ez a bűnünk igazán nincs meg. Azt mondja továbbá, hogy mi szakítunk minden régi, jó intézménynyel és hogy ezt igazolja és bebizonyítsa, milyen messzire megyünk az idegen példák utánzásában, azt mondja, hogy a szép és jóravaló vizsgálóbírói intézménynyel is szakítottunk, úgy, hogy most már a vizsgálóbiráknak nincs dolguk. A t. előadó úr nem azt nézte, hogy hogyan keletkezett ez a nagy vizsgálóbírói kar; hogy a régi büntető rendszerből kifolyólag szükségünk volt reá, hogy azonban ez a derék vizsgálóbírói kar csinálta a két évig terjedő vizsgálati fogságokat is és hogy ezeknek működéséből merítették azokat a statisztikai adatokat, a melyekben ki volt mutatva, hogy a vizsgálati fogságok Magyarországon milyen hosszúra húzódnak. És ma, hogy az uj intézmény bírálatát eszközölje a t. előadó úr, a helyett, hogy azt vizsgálta volna, hogy vájjon ezen vizsgálóbirák nélkül beválik-e az új intézmény; a helyett, hogy azt vizsgálta volna, milyen gyorsan bonyolulnának le a perek, mennyivel kevésbbé lenne az emberek szabadsága törvénytelenül sértve, mennyivel kevésbbé vétenének a személyes szabadság ellen; e helyett ismét rá fogja az új intézményre, hogy nem vagyunk reá érettek és azt hozza fel ellenérvül, hogy mily kevés dolga van ma a vizsgálóbiráknak. Ugyanezzel a logikával igyekezett bizonyítani azt is, hogy nálunk az esküdtszéki intézmény nem válik be; hogy nálunk arra szükség nincs, mert hát hogy lehet laikusokra bízni olyasmit, a mihez tudás és mélyebb jogismeret szükséges. Dr. Balás Elemér: Igen, ez a meggyőződésem. 160
