Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
43 nára * fogja elítélni azt a ma munka nélkül levő kenyértolvajt s ennélfogva talán joggal számíthatunk reá, hogy öt év alatt még az ilyen ember is juthat olyan helyzetbe, hogy azt a két koronát kifizetni képes lesz, vagy azt rajta behajtani képesek leszünk. Történjék ez az öt év tartama alatt bármikor, akár a negyedik év utolsó napján is : az államhatalom elérte czélját, mert a büntetést tényleg végre is hajtotta. Az egyén existentiáját sem támadtuk meg vele, mert csodálatos, de tény, hogy az emberiség közfelfogása nem a bűncselekmény nemében, hanem a kimért büntetés nemében látja az egyén jellemére nézve fontos tényezőt s különösen a szerinte sem megbecstelenítő pénzbüntetésnél mitsem törődik azzal, hogy minő nemű bűncselekményért mérték azt ki az elitéltre ? A gazda, ha megtudja, hogy cselédje egy napot «ült», azonnal elbocsátja őt, de ha csak any- nyit hall róla, hogy két korona pénzbüntetésre volt elitélve, akkor továbbra is megtartja őt szolgálatában. Az öt éves fizetési határidő megteremtésével tehát a «büntetett előélet» lét-romboló, kenyér-elvevő, irtózatos kihatású ódiumát is eloszlatnék legtöbb elitéltünk jövendő sorsa elől. A másik lehetőség pedig az öt éves fizetési határidő behozatalával kapcsolatban az lenne, hogy az elítélten az öt év alatt sem lehetne soha, sem önkéntes befizetés alakjában, sem pedig kényszereszközök útján beszedni a rá kimért pénzbüntetést. Ne ijedjünk meg ennek a lehetőségnek a beálltától, sőt épen örüljünk neki, ba t. i. ő ez alatt újabb bűnt nem követett el. Ha az államhatalomnak már csak a pénzbüntetés kimérése alakjában megnyilvánult ereje is oly nagy hatással volt az elitéltre, hogy ő már csak ennek folytán is öt éven keresztül egyetlen egy újabb bűncselekményt sem követett el, hiszen akkor adjunk bálát az istennek ezért az örvendetes tényért és soh’ se törődjünk azzal többé, hogy a két korona nem folyt be a büntetési alap pénztárába. Hiszen ebben az esetben oly áldásos eredménynyel járt a pénzbüntetésnek már csak kimérése is, hogy vele annál a két koronánál sokkalta busásabb ellenszolgáltatásban részesültünk az által, hogy egy visszaesővel keve* A mai minimum szerint —, a melyet különben szintén túl- magasnak tartok. 153
