Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
35 jük össze önkéntelen találkára a gonoszt a szerencsétlen becsületessel, a cédát a boldogtalan ártatlannal, a kitanult fegyház- virágát a mi rosszról sem tudó tapasztalatlan ifjúval és itt ezekben a helyiségekben, ezekben a válogatás nélkül összezsúfolt csoportokban, ezek közt a napokig, sőt sokszor — mert hiszen be kell várni a legközelebbi tolonczszállítmány indítási idejét — heteken keresztül egy levegőben egymással élni kénysze- rített nyomorultak közt terem meg igazán a bűn csirája. És én igazán nem értem, hogy mit félünk mi olyan nagyon a bírói ítélet folytán fogházban töltendő egy-két nap veszedelmes hatásától, akkor, a mikor eszünkbe sem jut félni a tolonczháznak mil- liószor veszedelmesebb levegőjétől; mit akarunk mi elérni attól, hogy a kenyeretlopó munkanélkülit feltételesen Ítélve el néhány napi fogházra vagy elzárásra, azért hagyjuk szabadon, hogy foglalkozás-nélkülisége czimén való hazatolonczolása czéljából a tolonczliázba csukjuk őt be, a hol esetleg hetekig fog ülni, mig az ő faluja irányában annyi eltolonczolandó egyén kerül össze, hogy útnak lehet indítani a szállítmányt. — Azt mondom én, hogy a feltételes elitélés lelkes hívei menjenek ki egyszer a tolonczházba s nézzenek ott is körül. Hiszem, hogy százszorta nagyobb és előbbvaló kötelességüknek fogják tartani azt, hogy mielőtt a feltételes elitélés behozatala iránt tovább is küzdené- nek, először a «toloncz »-nak, ennek az igazi bűnforrásnak mentül előbbi teljes kiszárítása végett tegyenek meg mindent, a mi a tudomány és az emberszeretet hatalmával megtehető. Pozitív számokban lehetetlen kifejeznem, de azt hiszem, hogy különösen a fiatalkorú bűntetteseknek oly óriási százalékát mentenők meg ezzel a bűn ösvényére való lépés lehetőségétől, hogy ez által ugyanolyan óriási százalékkal csökkenne a rővidtartamu szabadságvesztésbüntetésre elítélteknek ijesztő nagyszáma is.— (Szeretnék vele nagyon foglalkozni, hogy a «toloncz» helyett mi más feladat várna államra és társadalomra egyaránt, a végből, hogy a ma «toloncz»-ra kerülő ezreket megmenthessük a társadalom részére, -— de ez kívül esik mostani feladatom korlátain.) Hagyjuk el már most azt a tért, melyen eddig mozogtunk, a közigazgatási állapotaink vizsgálatából vonható érvek terét és lépjünk be a királyi bíróságok ítélő termeibe. Statistikánk ismertetett adatai szerint az évente maximali145 3*
