Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
34 olyant el ne kövessen. Ha aztán ez az intelem sikertelen marad s az illető mégis újból rátér annak a kihágásnak útjára: ám akkor rójja ki reá a pénzbüntetést, melyet az eset minéműsé- géhez képest eléggé szigoríthat. (Arról a további kérdésről, hogy mi történjék akkor, ha azt az egy vagy két koronát sem tudjuk behajtani az elitélten, majd később lesz alkalmam szólani.) Mielőtt azonban a közigazgatási büntető bíráskodás terét elhagynám, egy kérdésünk szempontjából szintén véghetetlenül fontos tárgyra kell még ráterelnem a figyelmet. Olyan tárgy ez, melyet akkor, a mikor azt állítom, hogy nálunk a rövidtartamu szabadságvesztésbüntetések nagy számát a mi közállapotainkból, eredő sajátos okok idézik elő: figyelmen kívül hagyni szintén nem szabad. Yan a mi közigazgatásunk intézményei közt egy talán legszerencsétlenebb, a társadalomra nézve legtöbb erkölcsi kárral, az egyénre nézve a legnagyobb mérvű fertőzés veszedelmével járó, semmiféle szempontból nem indokolható, az alkotó Isten képét viselő teremtmények legnyomorultabb) ával szemben is a középkor durva vesszőfutásánál is megbecstelenitőbb, mai forgalmi és közlekedési viszonyaink közt egyszerűen nevetséges anachronismust képviselő, czéltalan és embertelen intézmény. A bár legrövidebb tartamú szabadságvesztésbüntetésnél is veszedelmesebbnek és károsabbnak s a criminalis emberanyagot ennél sokkal termékenyebben csíráztató talajnak tartom én ezt az intézményt. Ez a mi speciálisán magyar közigazgatási veszedelmünk : a tolonczozás, a toloncz-rendszer. Mai humanus korszakunkban, a mely nemcsak hogy a koldusnak ruhát, kenyeret és tejet oszt ki, de még a fák verebeit is védi az időjárás viszontagságai ellen s még az állatokat is befogadta szive szerető védelmének tárgyai közé: egyszerűen hihetetlen, hogy ez az intézmény, mely a vásárra hajtott rabszolgacsordák embertelen képét idézi lelki szemeink elé, még ma is megvan, ebben a modern Magyarországban még ma is ismert fogalom. Ez, a toloncz-rendszer termi nekünk a mi criminalis anyagunknak bizonyára legnagyobb részét. A tolonczházak és a tolonczállomások azok a helyiségek, a hol hivatalosan csődit144
