Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
26 séért, káromkodásaiért s más gonoszságaiért «feltételesen Ítéltek el» : bizonyára szem-lesütve és röstelkedve jelent meg az utczá- kon polgártársai között, jól tudva, hogy mindenki újjal mutat reá és mondja, hogy: «nézd, ezt Ítélték el feltételesen.» Ha ez az állapot nem volt a bűnhödés állapota, ha ez nem volt büntetés, akkor a szégyenpadra állítás sem lehetett az. Mily helyzet veszi azonban körül majd a mai magyar élet «feltételesen elítéltjét» ? Hogy nem olyan, mint a milyent az imént vázoltam: az talán nem szorul bizonyításra. Hanem bizonyos az, hogy az ilyen, mihelyt kiteszi lábát a bíróság épületéből, perfect gentlemannek fogja hirdetni magát, a ki restelkedés nélkül fog szemébe nézni bármelyikünknek is, mert hát ugyan melyikünk ismeri őt s melyikünk tudja, hogy mi történt vele! ? És ha mégis akadni fog, a ki tud róla és ennélfogva visszautasítja az általa feléje nyújtott kézszorítást, akkor bizonyos, hogy a mi jövendő «feltételes elítéltünk» azonnal a bíróságra fog szaladni s becsületsértésért be fogja panaszolni a kézszorítását el nem fogadót, ha ugyan ki nem hívja őt párviadalra. Felette téves utón járnak tehát azok, a kik a ma törekvéseit a régmúlt idők tényeivel akarják indokolni s a régi magyar jogszolgáltatásnak a mára már nem találó jelenségeivel akarnak erősséget szerezni reformjaik helyessége és magyarossága mellett. Okoskodásom eddig terjedt részében supponáltam azt, hogy a feltételes elítélés elvileg, obiective talán helyes és indokolt lehet, és csupán arra mutattam reá, hogy a magyar népjellem és népgondolkodás nyivánulásaiból és a mi sociális állapotainkból merített subiectiv okok szólanak ellene a feltételes elitélés nálunk is való meghonosításának. Most arra fogok rátérni, hogy ha obiectiv szempontokból vesszük vizsgálat alá a kérdést, akkor végeredményül oda kell eljutnunk, hogy nálunk a feltételes élítélés behozatalára egyáltalában nincs szükség. Nincs pedig rá szükség azért, mert nálunk a rövid idejű szabadságvesztés-büntetések valóban ijesztően nagy számát olyan specialis okok idézik elő, amely okokat jogéletünk leg egészségtelenebb tünetei közé tartozókul kell felismernünk. Világos pedig, hogy, ha ez igy van, akkor első és főkötelességünk ezeknek a specialis okoknak a felkutatása, megismerése és megszüntetése. Az ok elestével el fog esni aztán az 136
