Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
27 okozat is. A rövid büntetéseket nálunk előidéző specialis ható okok kiirtásával maguktól el fognak tűnni jogéletünk teréről a rövidtartamu szabadságvesztés-büntetések is, mi szükség sem lesz tehát a feltételes elítélés behozatalára. Ismét csak saját házunk előtt seperve, saját otthonunk légkörében szellőztetve, vizsgáljuk meg tehát, hogy miért is oly nagy nálunk a rövid szabadságvesztés-büntetésre elítéltek száma ? A már említett, az 1900. évről szóló hivatalos jelentés adatai nyomán a tárgyam szempontjából fontos adatokat a következő lapon látható táblázatban állítottam össze. E hivatalos adatok szerint az 1900. évben Magyarországon a törvényszékek, járásbíróságok és a közigazgatási hatóságok összesen — tehát a bűntett, vétség és kihágások czímén elítélteket mind összevéve — 403,054 egyént Ítéltek el. Ebből az óriási számból azonban csak 83,673-at, tehát az összes elítélteknek csak 207 o/o-át teszi ki azoknak a száma, akik szabadságvesztés-büntetésre ítéltettek el.* Közülök 11,927 egyént a kir. törvényszékek, 31,957 egyént a kir. járásbíróságok ítéltek el és 39,789 egyén, tehát az összes szabadságvesztés- büntetésre Ítélteknek 47 5°/o-a, majdnem a fele-menyiség, esik a közigazgatási hatóságok szabadságvesztés-büntetést kimérő működésének számlájára. * Egy fontos körülményre kell itt közbevetőleg felhívnom a figyelmet. Az 1900. év január 1-ső napja óta a büntetőigazságszolgáltatási statisztikai adatgyűjtés egészen uj alapokra van fektetve. Az adatgyűjtésnek statisztikai lapok alakjában történő uj módja — a valónak igazán meg- felelően-e avagy tévesen ? ehhez nem szólhatunk hozzá, — az absolut számoknál az előző évek végeredményeihez képest feltűnően nagy eltéréseket hozott létre. Legyen elég csak arra rámutatnom, hogy míg az előző éveknek a «Magyar Statisztikai Évkönyv »-ben kimutatott adatai szerint Magyarországon az 1881. évtől az 1898-ik évig terjedő idő alatt királyi bíróságaink és közigazgatási hatóságaink évente átlag 117,043 egyént ítéltek szabadságvesztés-büntetésre, addig az uj alapokra fektetett adatgyűjtés eredménye szerint ez a szám az 1900. évet illetően 83,673-ra redukálódott. Feltétlenül ki van zárva tehát, hogy ezeket az 1900. évi adatokat az előző évek adataival összehasonlíthassuk, — a mint ezt maga az idézett hivatalos jelentés is szükségesnek tartotta kiemelni. (36. 1.) 137
