Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 24. kötet (201-205. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 24. (Budapest, 1902)
Balás Elemér: A feltételes elítélés kérdése és hazai viszonyaink [203., 1902]
13 műiden esetben feltétlenül szükségesnek ismeri el és az ellenkező az ö egész gondolatvilágával ellenkeznék. Népünk míveltségi állapotának ez a tisztán valláserkölcsi, biblikus alapja a világi hatalom által kimért büntetésekkel szemben alkotott felfogásában is kidomborodik. Számtalan adat bizonyítja, hogy a nép az államhatalom által kimért büntetésekkel szemben minden concret esetben önkéntelenül is kritikát gyakorol annak a viselkedésének alakjában, melyet az elítélt iránt tanúsít. És ez az önkéntelenül nyilvánuló kritikája két végletben csúcsosodik ki: a súlyosan elítélt iránt részvétet és szánalmat érez, ellenben az enyhén elítélt egyén sorsa egyetlen ilyen húrt sem érint meg az ő kedélyvilágában. A súlyosan elítélt, ha még oly nagy bűnt követett is el, okvetlenül felébreszti sajnálkozását; a népköltészet szárnyaira veszi nevét s dalokba, balladákba öntve tartja fenn emlékezetét; nemcsak rokonsága: szüleje, hitvese, gyermeke vagy más hozzátartozója, de még szomszédja vagy ismerőse is egymással versenyezve törekszik arra, begy látogatásaival elűzze mellőle az unalmat és a keserűséget s a letartóztatási intézetek vezetői jól tudják, mily sok zaklatásnak vannak kitéve részükről azzal, hogy az egyik jobb ruhát, a másik tisztább fehérneműt, a harmadik otthon-sült kenyeret, pogácsát s más elemózsiát, a negyedik puha ágyneműt, az ötödik pénzt, a hatodik még dohányt is akarna hosszabb időre elítélt, de mégis, sőt épen azért sajnált falubelije részére bejuttatni a fogház falai közé. •— A csak rövid időre, egy-két napra, hétre vagy hónapra elítélt egyén sorsa ellenben semmi ilyen mélyebb benyomást nem gyakorol a nép érzületére. Én úgy vélem, hogy a népgondolkodásnak ez a megnyilvánulása nem ok nélkül való. Bármily lényegtelennek is tűnik fel első tekintetre, kell, hogy gondolkozzunk felette, miért van ez így? Mi ennek a tagadhatlanul létező népjellemvonásnak az oka? Az, hogy a nép gyermeke a súlyos büntetést mindig túlságosan súlyosnak, azt az épen kiszabott mértékben az elítélt által meg nem érdemeltnek tartja, ellenben a kisebbmértékű büntetés mindig kielégíti a nép jogérzékét és olyannak fogadja el, melyet 123
