Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Várady Zsigmond: Észrevételek Reichard Zsigmond úr törvénytervezetére [197., 1901]
mindig sújtja eléggé. Veszélyesnek tartanám azonban annak kimondását, hogy a pénzbüntetés az elitéit egy évi jövedelméig emelkedhetik, egyfelől mert ez a bűnpert egy külön nyomozással terhelné meg a vádlott vagyoni viszonyainak kipuhatolása érdekében, másfelől mert ez nem eléggé megbízható. Az indítványjog tekintetében is az igen t. előadó úr álláspontjához csatlakozom a részben, hogy a törvény revíziója esetében az indítványjog megszoríthassák. E részben a közerkölcsi- ségre kellene tekintettel lennünk. Látszik, hogy bizonyos esetekben, a minő pl. a csalás is, a büntető igazságszolgáltatás a magánfelek kezébe adja a jogot, hogy éljenek azzal úgy, mint a hogy élhetnek egy polgári joggal, sőt mint a hogy egy vagyonjoggal szoktak élni, a melyet áruba bocsátanak, a melyet megvenni és eladni lehet. Készemről itt még a t. Előadó úrnál is egy lépéssel tovább mennék és kivévén a családi állás és családi becsület ellen elkövetett bűntényeket, a mely esetekben a családtagokat és sértetteket az indítvány megtételére és legalább részben visszavonására továbbra is fel kellene hatalmaznunk, az indítványjogot a panasz beadásának pillanatától kezdve az összes vagyoni bűnpanaszok tekintetében a magánféltől meg- vonandónak tartom, hogy így a bűnperrel üzérkedés s a köny- nyelmű panasztételek veszélyesebbekké váljanak. Az enyhítő és súlyosbító körülmények taxativ felsorolását szintén mellőzendőnek vélem, mert ily taxativ felsorolás a jogot mindig megkövesíti, mint a hogy hátrányára vált az esküdtszékek behozása az anyagi büntető-törvénykönyv egy részének megkövesítése szempontjából ama fontos jogforrás, a joggyakorlat fejlődésének, mert az esküdtszékek hatásköre alá eső törvényrészben meggátolja a gyakorlat fejlődését és ama rész elé formális chinai falat húz. Azonkívül, bármily gondos is egy felsorolás, az a létezhető eseteket soha ki nem meríti és mindig az eset körülményei állapítják meg azt, hogy bizonyos körülmény abban az esetben egybítő vagy súlyosbító gyanánt elfogadható-e. A változtatás annál inkább szükségtelen, mert nem merült fel panasz a részben, hogy a bíróságok eseti megállapításai nem eléggé, vagy túlságosan szabadelvűek. A minősített lopásra vonatkozó büntetéstételt részemről is
