Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Várady Zsigmond: Észrevételek Reichard Zsigmond úr törvénytervezetére [197., 1901]
12 megváltoztatanáénak vétóin. Azt hiszem, e részben minden vita felesleges. A szellemi mozgalom, melyet e részben tételes törvényünkkel szemben Payer László úr sok évvel ezelőtt kezdeményezett, az ő munkájának szívós kitartása és napfényes igazságai által az egész vonalon győzelmet aratott. Ma már a magyar jogászközvélemény vérébe hatolt annak tudata, hogy a minősített lopás és a rablás büntetéstétele túlszigorú. Azt gondolom, ez az egyetlen pont, a melyben büntetőtörvényünk nagy alkotása okvetlenül változást igényel. Folyton napirenden vannak az esetek, a melyek ezt igazolják. A tenkei úton haladó két, iskolába menő parasztgyermek, melyek közül a nagyobbik a 16 évet meghaladta és a kisebbiktől az ennek nyakába akasztott tarisznyát a benne levő kenyérrel, palatáblával és olvasókönyvvel együtt egy erőszakos rántással elvette, a paraszt suliancz, a ki a három láb magas sövénygarádot átlépve, szomszédjától egy kis zsáknyi kukoriczát ellopott, — a másik paraszt suhancz- esoport, a mely falusi hősködéssel több pinczét felvervén, minden pinczéből gyümölcsöt és hasonlókat lopott, — végié a legutolsó eset, melyben a parasztfiú szomszédjához átmenve, annak távollétében egy csűr rossz lakatját egy szeggel leverte, a csűrbe felmenvén, a galambduczból egy szép pávásfarkú galambot ellopott, de cselekményét megbánva, a galambot ugyanakkor visszalopta és elfogatván, tettét beismerte : mindezek az esetek és az ezekben megszabott 6—6 havi börtönbüntetések hangosan kiáltanak a változtatás után. Ez esetek épen nem a pillanatnyi képzelőerő eredményei; nem is rendelkezem oly képzelőerővel, melylyel pillanatnyilag ily eseteket rögtönözve megalkotni képes volnék. Fájdalom, előttem és részben gyakorlatomban fordultak elő ezek és számos hasonló esetek, és még a kegyelmi kérvény sem elégséges arra, hogy ezeken a Drákó szempontjából sem indokolt igaztalanságokon segíthessünk. Nem szükséges azonban ez egy hiba miatt sem a törvény egészét megváltoztatni, sem egy nagyszabású törvénymódosítást indítványozni, sőt még a minősítés eltörlése sem szükséges, mert viszont számos eset van, a melyben a minősítés figyelembe vétele és annak alapján a büntetés szigorítása szükségesnek jelentkezik. Azt gondolom, elég volna annyit mondani, hogy az 9I>
