Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Várady Zsigmond: Észrevételek Reichard Zsigmond úr törvénytervezetére [197., 1901]
so közül az elsőnek túlnyomónak, sokkal fontosabb súlyúnak kellene lennie szerintem ahoz, hogy e mentés végett létrehozott büntetőjogi eredmény a tettesnek be ne számíttassák. Ez világos abból, hogy földomlás által eltemetett egyének egész csoportját sem szabad megmentenünk a baleset által nem sújtott egyetlenegy embertársunk feláldozásával. E két észrevétel bővebb átgondolása által egyfelől be fogjuk látni, hogy mily kényes és nehéz az előadó úr vállalkozása, midőn az idegen személy megmentésének végszükséget képező eseteit akarja megállapítani, másfelől bepillantást nyerünk a törvényt alkotó agy szellemi műhelyének ama állapotába, melyben anyagi törvényünk 79. és 80. §-ai így és nem meszebbmenő módon, öntudatos elhatárolással keletkeztek. Ezek alapján megfontolandó volna az is, nem inkább a jogos védelem meghatározása volna-é némileg kiterjesztendő. Ítészemről azonban itt és általában abban a meggyőződésben vagyok, hogy a gyakorlati életet nem zavaró és így inkább elméleti fontosságú ily kérdéseknek még helyes törvényi megoldásánál is sokkal fontosabb az, hogy a gyakorlat számára megfelelő törvény minél tartamosabb időn át zavartalanul álljon fenn. Pénzügyi tekintélyek szerint a régi rossz adórendszer is jobb a sokszor változtatott jobb adórendszereknél. Ha idáig a büntető jogász konzervatív jelleme a saját szakmájában nem megy is el, annyi tény, hogy minden büntető- törvénynek bizonyos időre van szüksége, míg a nemzet köztudatába felszívódik. E felszívódás elősegítése az elmélet és gyakorlat férfiainak közös kötelessége, annak hátráltatása, vagy komoly ok nélkül nehezítése pedig egy kissé mindig ama kötelességről megfeledkezés. Még a joggyakorlat szelidebb ingadozásainál is mily hangosan zúg fel az éles panaszkodás: mit szóljunk ahoz, ha maga a törvény jogrendje is sűrűn ingadozik ? A jogos felindulás oly meghatározását, a minő az előadó úr tervezetében foglaltatik, nem vélem szükségesnek szemben a mai törvény tömör és a joggyakorlat által igen részletesen kifejtett álláspontjával. A pénzbüntetésnek 200C) koronánál magasabb összegre felemelését részemről is indokoltnak találom, minthogy a nagyobb vagyonú embereket a 2000 koronás pénzbüntetés nem 94
