Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Várady Zsigmond: Észrevételek Reichard Zsigmond úr törvénytervezetére [197., 1901]
ti Ítélés intézményének a büntetőtörvény rendszerébe mielőbb felvételét. Legnagyobb óvatosságot kell azonban ajánlanunk amaz esetek meghatározásánál, a melyekben a feltételes elítélésnek helye legyen és feltétlenül ki kellene ez intézményt zárni ama bűncselekményeknél, melyek felé a társadalom részben vagy egészben bizonyos előszeretettel látszik hajlani. Mert az ily cselekményeknél (pl. párbaj, liázasságtörés) a feltételes elitélés intézménye a társadalomnak még nem egész helyes irányba terelt, vagy nem teljesen megszilárdult erkölcsi érzékét a teljes eltompulás veszélyének tenné ki. Ugyanebből a szempontból, és nehogy az egyszer való bűnözést a gyengébb erkölcsi világnézet megengedettnek tekintse, ha a feltételes eljárás intézményének behozatalára a magyar közönség már megérettnek tekintetnék, csakis oly korlátozással látnám azt ez idő szerint még alkalmazhatónak, hogy a biró kezébe tétetnék le az a jog, mely szerint a törvény által meghatározott cselekvények eseteiben az ítéletet feltételes alakban hozhassa meg, de csak akkor, ha úgy találja, hogy az illető esetekben a tettest a cselekvény véghezvitelére a viszonyok alakulásának kényszerítő ereje sodorta bele. A hat hónapot meg nem haladó szabadságvesztés büntetésnek közmunkával való helyettesítése ellen szintén van némi aggodalmam. A büntetésnek ugyanis feltétlenül olyannak kell lennie, hogy az elitéit az ő rendes életviszonyainál kedvezőtlenebb helyzetbe jusson. Ha a büntetés e tekintetben czélját nem éri el, akkor a megtorlás elve teljesen elveszett, következőleg a büntetés mint elrettentő tényező szintén nem fog a hibás erkölcsi érzésüek lelkében működni. Már most nem szabad elejtenünk, hogy a magyar nemzet nagy néposztályai lakás és élelmi viszonyok tekintetében rendszerint kedvezőtlenebb módon élnek odahaza, mint az újabban épített fogházakban. Ezen természetesen nem kívánunk változtatni, meri hiszen az ern- beries érzület a fogházaknak ilyen berendezését teljességgel követeli és az államtól elvárja. Ha azonban már most a foglalkoztatás módja a szabadságvesztés alatt szintén nem kedvezőtlenebb lesz, mint az elítéltnek otthoni életműködése, abban az esetben a büntetés elgyengül és megtorló és visszatartó ereje elvész. Már pedig kétségtelen, hogy egy emberiesen keresztül90
