Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Várady Zsigmond: Észrevételek Reichard Zsigmond úr törvénytervezetére [197., 1901]
hogy helytelennek és logikai lehetetlenségnek tartanám büntető-törvénykönyvünket mindenekben eme fejlődöttebb államok büntető törvényhozása szerint változtatni meg. Gyengébb lévén, legnagyobb sajnálatunkra, nagy néposztályainknak ellenálló ereje a bűncselekményekkel és a társadalmi rend ellen való kihágásokkal szemben, okvetlenül erősebbnek kell lennie amaz ellenható erőnek, melylyel az állam a maga polgárait a bűnözéstől távoltartani iparkodik. Következésképen szigorúbbnak kell lennie törvénykönyvünknek is, mint amaz államokéinak, ha azt akarjuk, hogy jogrendünk ellen aránytalanul nagyobb számú és súlyosabb háborítások ne történjenek. Ugyanilyen szempontból nem fogadhatnám el az igen t. előadó úrnak azt az álláspontját sem, hogy a büntető-törvénykönyvnek a közlelkiismeretet kell kifejeznie, mert a közlelkiis- meret alatt a nagyközönség erkölcsi felfogását értjük és ezzel szemben a büntetőtörvény rendszerint a kiváltságosabb, a magasabb erkölcsi életet élő egyének világnézetét van hivatva visszatükröztetni. Látjuk pl., hogy bizonyos vidékeken bizonyos választási viészaéléseket megengedettnek tartanak és szokás- szerűvé tettek, holott e visszaélések már a Csemegi-féle törvény szerint is igen helyesen üldöztetnek. Bizonyos országokban az uzsora is sokáig megengedett dolognak tekintetett, hogy azután később, mint épen most nálunk is helyesen nyilatkozik meg a tisztító törekvés: némely adásvételek is (gabonauzsora), és némely vételi formák uzsorának minősíttesenek és az alacsonyabb erkölcsi fejlettségű üzérek azoktól büntetéssel elijesztessenek. Az idő rövidségére tekintettel nem merem az előadó urat ez alkalommal követni ama érdekes, de felettébb sikamlós térre, melyen a büntetés individualizácziója (egyénesítése) és a bűntettes szubjektív bűnösségének a büntető-törvénykönyvbe bevitele volna megvitatandó. Hanem rögtön áttérek ama pozitív indítványok egynémelyikére, a melyek az előadó úr törvény- tervezetébe nagy részben eme elv és czél érdekében fel vannak véve. így mindenekelőtt a feltételes elítélés intézménye tekintetében készséggel ismerem el, hogy minden humanista és minden szabad gondolkozó, tehát- mivel minden jogász ember, ha igazán jogász, szabad gondolkozó és humanista is minden igazi jogász czélszeriinek és óhajtandónak látja a feltételes éles
