Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Reichard Zsigmond: Tervezet a büntetőtörvény módosításáról [196., 1901]
78 tetést érdemlő eselekvényeket, a melyek a többi vagyoni bűn- cselekvények körülírása alá nem tartoznak. Az a nagy változatosság, a melyet a különféle törvényhozásoknak a csalásra vonatkozó meghatározásai közt tapasztalhatunk, azt bizonyítja, hogy a büntetőtörvényhozások a csalás meghatározásánál ily általános kategória felállítására törekedtek. Míg a többi vagyoni bűncselekvényeknél, például a lopásnál, sikkasztásnál, okirathamisításnál, az egyes törvényhozások nagyjában megegyeznek a meghatározásban, addig a csalás meghatározásában az egyes törvényhozások közt oly nagy különbségeket tapasztalunk, mintha is nem ugyanannak a bűncselekvénynek meghatározásáról volna szó. Ez a különbözőség nem annak következménye, mintha a különféle országokban a közfelfogás nem egyezne meg abban, hogy mit kell csalásnak tartani, mert ebben a közfelfogás a művelt országokban ép úgy általában egyező, mint a lopás vagy sikkasztás fogalma tekintetében. De mivel az, a mit a közfelfogás csalás alatt ért, tulajdonképen mindazokat a büntetendőknek tartott eselekvényeket magában foglalja, a melyek az egyéb vagyoni delictumok közé nem tartoznak, ennélfogva az ide tartozó esetek csoportja oly változatos, hogy a művelt nemzetek törvényhozásai e miatt nem tudtak egyetértésre jutni a csalás valamely meghatározása tekintetében. Ha most már ezek alapján keressük, hogy mikép kell a csalást helyesen meghatározni, abból kell kiindulnunk, hogy a csalás meghatározásának olyannak kell lenni, a melynek nem szabad magában foglalnia a magánjogi sértések közé tartozó ese- teket, de általánosságban magában kell foglalnia azokat a vagyoni jogsértéseket, a melyek bűnös jellegűek és az egyéb vagyoni bűncselekvények körébe nem tartoznak. Tehát nem elég valamely vagyoni jogot sértő cselekvény jogellenessége ahhoz, hogy az csalásnak minősíttessék, mert az egyszerű jogellenesség nem több a magánjogi jogsértésnél és a cselekvény büntetendő volta ott kezdődik, a hol a magánjog már nem adhat kellő védelmet. De fenforog a magánjogi jogsértésnél nagyobb súlyú, és büntetést érdemlő cselekvény akkor, ha a vagyoni jogsértés elkövetője a jogsértés elkövetése végett oly utat használt, a mely alkalmas volt a rendes gondosság ki78
