Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Reichard Zsigmond: Tervezet a büntetőtörvény módosításáról [196., 1901]
70 játszására, és a mely egyrészről a tettes romlottságára és veszélyességére mutat és másrészről olyan, hogy avval szemben az emberek közti érintkezésben követett rendes gondosság nem szolgál kellő védelmük Ily jogellenes és veszélyes eljárás mindenekelőtt a megtévesztés és ennyiban helyes is a büntetőrendszereknek az a felfogása, hogy a megtévesztés a csalás első kritériuma. De nem egyedül a megtévesztés az az eljárás, a mi ily módon való károsításra alkalmas. Vannak jogellenes módok és eszközök, a melyek, mint például a telekkönyvi állapot jogellenes felhasználása, tévesztés nélkül is alkalmasak más vagyoni megkárosítására. A fejlődő forgalom és a bonyolultabb jogintézmények fejlődése mindig több és több oly esetet produkálhat, a melyekben a vagyoni megkárosítás tévesztés nélkül is beállhat. Az ily esetek jellemző vonása az, hogy a jogsértés elkövetője valamely oly jogellenes utat követ, a melytől rendes gondosság mellett nem lehet óvakodni, a mi pedig nem egyéb, mint az, a mit a mi törvényünk ravasz fondorlat, egyéb törvények «Arglist» vagy hasonló kifejezéssel jelölnek meg. Tehát a csalás helyes meghatározásának nemcsak a tévesztést, hanem a ravasz fondorlattal felhasznált egyéb jogellenes módokat is magában kell foglalni, a melyek más vagyoni megkárosítására alkalmasak. Ha ellenben ravasz fondorlat nincs, akkor nincs büntetendő cselekvény, mert oly jogsértés ellen, a melyet a rendes gondosság mellett ki lehet kerülni, a magánjogi védelem elégséges, és mert nem az egyszerű jogsértés, hanem csak a ravasz fondorlat útján elkövetett jogsértés az, a mely a tettesnek oly veszélyes lelki természetére mutat, a mely a büntetést megérdemli. A csalás meghatározása a különböző törvényhozásokban a következő : Az olasz büntetőtörvény 413. §-a : «A ki mesterkedésekkel vagy fondorlatokkal, a melyek más jóhiszeműségének megcsalására vagy meglépésére (ad ingannare о a sorprendere) alkalmasak, valakit tévedésbe ejtve magának vagy másnak jogtalan hasznot szerez más megkárosításával». A német büntetőtörvény 263. §-a: 79