Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Reichard Zsigmond: Tervezet a büntetőtörvény módosításáról [196., 1901]
70 kodási jellegűek, de a külön minősítés hiányában zsarolás vagy lopás minősítése alá esnek, e helytelen minősítések alól kivétessenek. A jogtalan önbíráskodást büntetendőnek minősítik az olasz büntetőtörvény 235. §-a is. A törvény 351. §-ának a hírlapi zsarolásra vonatkozó intézkedése a gyakorlatban igazságtalannak bizonyult. Azokat, a kik jogos követelésük behajtása végett fenyegetőznek hírlapi közzététellel, nem lehet helyesen egy kategóriába sorolni azokkal, a kik jogtalan haszon végett alkalmazzák ugyanezt az eszközt. Jogtalan a hírlapi közzététellel való fenyegetés akkor is, ha a követelés jogos, de az ily cselekvényt jellege szerint nem a zsarolás, hanem a jogtalan önbíráskodás esetei közé kell sorolni. Ez elvnek megfelelőleg a tervezet 351. §-a szerint a hírlapi zsarolás csak akkor forog fenn, ha a követelés jogtalan, ha pedig a követelés jogos, akkor a cselekmény a tervezet 353. a §-a szerint a jogtalan önbiráskodás esetei közé van vonva. A 47. czikkhez. A sikkasztás cselekvényének szabályait a tervezet ugyanazon szempontok szerint állapítja meg, mint a lopás szabályait. A büntetőtörvény 359. §-ának a tervezet értelmében való módosítását a gyakorlatban felmerült sok eset indokolja. A 48—50. czikkhez. A csalás a büntetőtörvényben nagyon szűk körben van megállapítva. A csalás törvényi fogalmazása szerint nem lehetett a gyakorlatban előfordult számos ismert esetben a csalást megállapítani, noha az elkövetett cselekmény nyilvánvalóan megérdemelte a büntetést. A jogászi közvélemény nézete az, hogy a gyakorlat bajain az segítene, ha megszűnnék az a szabály, hogy a tévedésbe ejtettnek azonosnak kell lennie a megkárosítottál. De nézetem szerint nem volna elégséges a csalás körét kiterjeszteni avval, hogy a 379. §. az «annak vagy másnak vagyoni 76
