Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
68 szerepe nem lehet. Ugyanezt kell mondanom a constitutum possessoriumról is, mivel ennek lényege abban áll, hogy az eddigi birtokos birlalónak jelenti ki magát egy oly harmadik személlyel szemben, a kinek a dolog birtokát átengedte. Pl. a dolog birtokosa eladja a házat s a vevőtől azonnal bérbe is veszi. Ily módon ezentúl csak tulajdon lesz szerezhető (T 627. §), de nem birtok, miután a bérlő a ház bérbevételével nemcsak detentorrá, de birtokossá is válik. Ily módon a birlalás fogalma látszólag teljesen ellimitál- tatott a «tervezet» szövegéből. Tényleg maga a kifejezés sem fordul benne elő. De ha physikailag nincs is a «tervezet»-ben, szelleme ott kisért, hogy számos, alig megfejthető nehézségeknek forrása legyen. A tervezet 510. §-a szerint «nem szerzi meg a dolog birtokát, a ki a dolog feletti tényleges hatalmat másnak javára, ennek háztartásában, vagy üzletében, vagy más hasonló viszonyban gyakorolja, a melyben a másiknak a dologra vonatkozó utasításait követni köteles. Birtokosnak a másik személyt kell tekinteni.» Tehát a cselédleány a konyhafelszerelésen, a kocsis az általa hajtott lovakon és a kocsin, a katona a kezében levő kincstári puskán és felszerelésen, a kereskedelmi üzlet küldöncze az általa a megrendelők házához szállított árukon, a hordár a podgyászomon, az iparos, gyáros alkalmazottja a használt ipari, illetve gyári felszerelvényeken, a pásztor a gondjaira bizott nyájon nyilvánvalóan nem szerez birtokot, mert a birtok azé marad, a ki ezeket a személyeket a fenti dolgokra nézve szükségessé vált cselekmények véghezvitelével megbízta. De ha ezek a személyek nem birtokosok, micsodák tehát? Mert hisz nyilvánvaló, hogy valamelyes, egyes esetekben igen fontos kapcsolat keletkezik közöttük és a rajok bizott dolog között. Gondoljunk csak a csikósra, juhászra, kanászra, a kik tartós gondozására nagyértékű dologösszeségek vannak bizva. A római jogi értelemben vett detentio fogalma e viszonyra teljesen reáillik. S ha tervezetünk a rendszer kedvéért nem is nevezhette őket birlalóknak, hanem technikai okokból névtelen szerepet volt kénytelen részükre biztosítani, még sem tagadhatott meg tőlük minden védelmet. És ha nem is adhatta meg nekik a possessorius védelmet, két igen hatá220
