Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 23. kötet (196-200. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 23. (Budapest, 1902)
Zachár Gyula: A birtok a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetében [199., 1902]
49 ilyetén átadásának acceptálását azok nehéz elszállíthatósága. Helyesen mondja Pininski: * «Wir halten die Signirung fülemen besonderen Traditionsmodus nur rücksichtlich der schwer transportablen Gegenstände, weil begreiflicherweise die Bezeichnung bei allen anderen Gegenständen an sich die Bedeutung der Besitzergreifung beziehungsweise der Übergabe nie haben kann, folglich auch als eine besondere körperliche Besitzübergabeart in Yerkehrsleben nicht vorkommt.» Hogy egyéb közönséges ingó dolgoknál a «megjelölés» által való átruházási mód elfogadása mily valóban furcSá eredményekre vezethet, annak illusztrálására szolgáljon a következő példa. A vevő kiválaszt a bútorkereskedőnél egy könyvszekrényt, azt megveszi és minden tévedés elkerülése végett az eladó a szekrényre ráírja a vevő nevét. Eltávozván a vevő, a kereskedő a megjelölt szekrényt tévedésből egy harmadik megrendelőnek küldi el, a ki azt át is veszi. Felmerül immár a kérdés, ki a birtokos, az-e, a ki «megjelöltette», vagy pedig az, a ki «átvette» a szekrényt. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi nemcsak birtokossá, hanem a tervezet 629. §-a értelmében tulajdonossá is lett. Mégis a tervezet 509. §-a alapján a szekrény megjelölésével az első vevő prioritásánál fogva megszerezte a tulajdont is, a birtokot is, daczára annak, hogy a szekrény egy pillanatig sem volt tényleges hatalmában. Ebből kifolyólag az első vevőnek tulajdoni keresete lenne a második vevő ellenében. Ezzel azonban nem fog czélt érni, ha a második vevő jóhiszemű volt. (tervezet 629. §.) Nem maradna tehát egyéb hátra, mint az eladó elleni kártérítési követelés a köztük fennállott obligatorius viszonyból kifolyólag. Látnivaló tehát, mennyire illuzorius az első vevőnek u. n. birtoka, midőn a dolog nem az ő, hanem a második vevő tényleges hatalmában van. Az «ingatlan dolog» birtokának megszerzése a tervezet szerint végbemegy : «ha az eddigi birtokos a szerzőt a telekbe bevezeti, ha a telket neki közelről megjelöli, ha az épület vagy épületrész kulcsát neki átadja.» E § indoklása kijelenti, hogy a «corpus traditionis» főként abban különbözik a «corpus occu- pationistól», hogy míg ez utóbbihoz a dolog közvetlen apprc* L. Pininski i. m. I. köt. 300. oldal. 201 4
